Sellőlány Hozzászólásai

Sajnos az emberek érdeklődése a katasztrófák, rémségek iránt töretlen, egy kommunikációt tanító tanárnőm mondta, hogy a hírek közül az embereket nagy százalékban a katasztrófák, rémhírek érdeklik a legjobban. Szomorú, de ez van, ha belegondolunk, horrorfilmet, thrillert is azért nézünk valahol, mert "borzongani" szeretnénk, és mindezt úgy, hogy nem ártunk senkinek. Az már más, ha valaki konkrét gyilkosságokat szeretne "megnézni", ez más kategória (pláne, ha direkt ezért akar még fizetni is...). Attól még normális ember nem lesz sorozatgyilkos, ha megnéz egy horrorfilmet. 
Persze, a "normális" ember..., hogy az aberráltakkal mi van..., az már más kérdés.
 

Mondjuk szerintem "nem áll meg a fejlődésben" egy 9 éves, ha megnézi ezt a filmet. Moziban a látvány kimondottan kidomborodik legalább, az állatkák érdekesek, látványosak (főleg moziban). Erőszak bemutatása konkrétan nincs a filmben. Talán az összekötő történet lehet, kicsit bonyolult egy 9 éves részére, de (ha más nem. utólagos magyarázatával felnőttnek...) azért megnézhető. A látvány talán pótolja az esetleg teljesen meg nem értett részeket. Amúgy is főleg a látvány a film lényege (mondjuk ez az én véleményem). 

Nagyon különleges film, egyaránt dráma, krimi, thriller, és néhol még romantikus is. A film részei látszólag összefüggéstelenek, ám a film legvégére minden a helyére kerül, és kiderül, hogy hogyan kapcsolódik egymásba a különböző kis részek szereplőinek élete (hasonlóan érdekesen összekapcsolódó kis részekből áll a 11.15 c. film is, ott is a film végére helyére kerülnek a szereplők egymással való kapcsolódásai). Nagyon jól megmutatja a film, hogyan változhat meg egy ember élete egyik percről a másikra egyetlen-egy rossz döntés alapján akár, hogyan válhat valaki az érzelmei hatására olyanná, hogy képes eldobni mindent (mondjuk a szerelemért), és hogyan változhat meg valaki élete más hatalmának hatására. Persze fontos szerepet kap még a filmben a véletlen is, ami szintén sorsfordító lehet. Megható film, sok érzelmet vált ki a nézőből. Tetszett.

Először is..., nem vagyok egy kimondottan Harry Potter rajongó, ezt a filmet főleg egy ismerősöm kedvéért néztem meg - vele együtt - (ő eléggé szereti a Harry Potter történeteket, és a filmeket is, a Harry Potter filmeket is vele együtt néztem meg, azok tetszettek, ha nem is lesznek a kedvenceim...). Ez a film..., hát elvileg a Harry Potter filmek előzménye "akar lenni", de valahogy nem méltó a Harry Potter-részekhez, a film jó első szakasza annyira vontatottra sikerült, hogy csak azon gondolkozik a néző (én legalábbis), hogy mi fog kisülni ebből a langyos történet-halmazból. A film végére azért kialakul egy kerettörténet, de valahogy olyan túlbonyolított, és a film végére kapunk valamilyen erőltetett magyarázatot. Az egész filmben a látványvilág ér a legtöbbet, az biztos, hogy moziban ez az erőssége nagyon kidomborodna. A különleges, mesebeli "állatkák" érdekesek, némelyik aranyos, de ez azért kevés egy jó filmhez.
A legkellemetlenebb, hogy a főszereplőt alakító Eddie Redmayne egy annyira jellegtelen színész számomra legalábbis (mint férfi is férfiatlan, mondom ezt női szemmel), őszintén szólva nem is értem, miért "fut a szekere annyira" (A katedrális főszerepében is nyomasztó volt nézni...). A másik, hogy a főszereplő valójában mellékszereplővé válik a kövérkés "mugli" szereplő mellett, ugyanis ennek a szereplőnek a karaktere átmegy legalább valamilyen jellemfejlődésen, és sokkal szerethetőbb, a színész játéka is jobb. A látványvilág az rendben van, egy kellemes kis mesének elmegy az egész történet, és, ha a film közepéig nem alszik el az ember, addig kibírja, akkor még rendben is van valahogy. Sajna még a Harry Potter kedvelő ismerősöm tetszését sem nyerte el a film, én meg még rajongó sem vagyok...  Nekem maximum egy mese "látvány-orgiával" kategóriában megy el a film.

Az a gond, hogy itt két film "össze lett keverve". Az In The Deep (szó szerint A mélyben) az egy film, a Zátony c. film pedig megint egy külön film. Úgy látom, hogy a borító kép alapján és a színészek (és a rendező) nevével együtt itt az In The Deep c. filmről van szó. Viszont a leírás pedig A Zátony c. fim tartalmáról szól.
A Zátony c. film pedig egy teljesen különálló cápás film. Mindkét film megtalálható itt a Mozicsillagon, de nem egy filmről van szó.  

Én azért nem mondanám annyira vészesnek ezt a filmet. Igaz, egy biztos, horrornak semmiképp nem mondható. Maximum thriller, abból sem a "legkörömlerágósabb" típus. Tartalmát tekintve kicsit olyan thriller-dráma-szerű. Nem a legsodróbb tempójú film, nem is ez az erénye, nekem az egyetlen erénye a drámai-szál volt benne, és az, hogy azért tudott a film egy sejtelmes, feszült hangulatot teremteni. Ami érték volt a filmben, hogy nagyon jól épített arra, hogy általában mennyire fontos számunkra, legalábbis sok ember számára a külső, és azért, (különösen mi nők...) mit meg nem teszünk. A főszereplő kiszolgáltatottsága erre a szépnek vágyódásra épült, a története nem túl bonyolult a filmnek, de azért egy estére elmegy, nem túl borzongatós, de azért nézhető film. 

Dokumentumfilm kategóriában teljesen korrekt film, érdekes, főleg a különböző tudományos vizsgálatok, módszerek, amik segítik manapság a régészek munkáját.

Megdöbbentő film, és sajnos a valóság írta. Nicolas Cage nagyon jól alakítja a lelketlennek és minden körülmények között rezzenéstelennek tűnő főhőst (talán valójában is az, mint, akinek nincsenek érzelmei) fegyverkereskedőt. Elgondolkoztat a film az erkölcsről, mi is lenne valójában a helyes, de sajnos az élet igazságát a fegyverkereskedelemről maga a főhős mondja ki, az Ethan Hawke által játszott ügynöknek, ez eléggé elszomorító. A főhős alap-véleménye erről a témáról, hogy, ha ő nem csinálja, csinálni fogja valaki más helyette..., hát így is fel lehet fogni. "Életszagú" film, sajnos. Nem a legsodróbb lendületű film, de mindig ott van a levegőben valamilyen tragédia lehetősége, miközben a főhős cselekedeteit nézzük.

Nagyon kíváncsi voltam a filmre, megnézve, nem mondom, hogy csalódtam, csak valahogy nehéz ezt a filmet besorolni bármilyen kategóriába is. Horrornak már a "keményebb" horrorokhoz képest gyenge (alaposan meg lett már emelve a nézők ingerküszöbe általában...), inkább egy thriller-dráma, de valahogy még a misztikus kategóriába is beleférne. A szörny elég érdekes "figura", olyan, mintha a Komódói varánuszt (nagyobb méretben...), plusz a Predátort "gyúrták volna össze" a készítők a CGI-ben, olyan meseszerűnek ható, valamilyen misztikus valami. A sötét hangulat megvan a filmben, de azért egy nagyon komoly feszültséget nem ér el. A leginkább értékelhető a filmben az anya-lánya kapcsolata bemutatása, főleg az emlékképeken keresztül, és ebből valahogy eléggé az jön le, hogy az anya rengeteg alkalommal - finoman kifejezve - nem anya módjára bánt (a klasszikus "jó anya figuraként") a lányával. Áttételesen leginkább az merült fel bennem, hogy a szörny megjelenése az útjukon, mintha az anya negatív szerepét jelképezte volna a kapcsolatukban, illetve a szörny megjelenése adott lehetőséget az anyának, hogy megmutassa a lányának, hogy valóban tud-e a klasszikus pozitív anya szerepében védelmet adni a saját kislányának. A szörnnyel való "találkozásuk" során derül ki, hogy valójában mit is jelentenek kölcsönösen egymás számára. Talán ezen a vonalon értékelhető leginkább a film. Az egész film kicsit borzongatós, kicsit dráma, és kicsit meseszerű.

Ez volt szerintem az a kategóriájú film, amiben az erőszak valahogy - számomra legalábbis - céltalan, semmitmondó cselekménnyel. Valóban néhol sokkoló jelenetekkel (bár vannak ennél keményebb filmek, amik még naturalistábbak), a legzavaróbb, hogy nincs normális cselekmény, csak egy szürreális, álomszerű vízió az egész film. Az rendben, hogy kísérletezés történik a női főszereplőn (kicsit másként van a filmben a cselekmény, mint a leírás mondja), és emiatt brutális víziói támadnak, de ez azért kevés egy korrekt filmhez szerintem, a műsoridő is egy tartalmas játékfilmhez kevés, nekem legalábbis. Igazából azért láttam neki főként a filmnek, mert kíváncsi voltam, hogy ugyan ennyi játékidőben mit lehet egy filmből kihozni. A másik, hogy a Fűrész analógiájára készíteni filmeket önmagában kevés a sikerhez,ami ott működött (mert még eredeti ötlet volt), nem mindegyik filmben működik "receptként". Ami talán értékelhető volt valamennyire, az a film végi csavar, adott legalább valamilyen keretet a filmnek (bár ezt is elsütötték már pár filmben), tehát annyira nem volt eredeti ez sem. A feltöltésért köszönet. A film viszont nálam maximum csak 10/4 pont.  

Ellen Page nagyon jól játszik a Bűnök (An American Crime) c. filmben és a Cukorfalat c. filmben is (ha esetleg érdekel). Utóbbit még nem láttam, (csak olvastam róla), de a Bűnök egy nagyon megrendítő film, kíváncsi vagyok nagyon a Tallullah milyen lesz, -, de ahogy írtátok, itt is egy jó filmre lehet számítani. 

Nagyon szeretem ezt a filmet, még jó régen moziban láttam, igazi élmény volt (valahol lapul DVD-n is...), igazi "örökzöld" film számomra. Nincs egyetlen-egy mai ember számára "értelmes" szó a filmben, mégis a gesztusok, a hangok mindent elmondanak, na és persze a képi világ is. A színészek számára készített maszkok, ruházat, minden annyira szenzációsra sikerült, nem beszélve Desmond Morris antropológus közreműködéséről a metakommunikációval. 
A rendező, Jean-Jacques Annaud híres arról, hogy ugyan (tudomásom szerint) kevés filmet készített, de ezek a filmek egyediek, hatásosak, nem tucatfilmek (A medve, A rózsa neve). Izgulhatunk a filmben a főhősökért, a szinte maroknyi túlélőkért, és van a filmben romantikus szál is, egy őskori pár kibontakozó szerelme. Igaz, nem mai film, de mondhatni kultuszfilm.

Köszönjük a munkátokat! 
Én még úgy láttam, hogy az angol felirat is megvolt a filmen, de így is élvezhető volt (az angol felirat pedig némelyik verzión nyelvtanulásra még hasznos is lehet). 

Valahogy az egész filmen végigvonult, hogy a középpontban lévő család minden tagjával "van valami gond", a családtagok vagy ridegek voltak egymással, más-más kapcsolatban pedig beteges érzelmek motiváltak. Már kezdettől lehetetz sejteni, hogy a fiú- és lánytestvér között van/volt valami beteges kapcsolat. Ettől kezdve nem kellett hatalmas logika ahhoz, hogy az ő kapcsolatuk indított el sok-sok negatív történést. A nyomozó nekem kimondottan ellenszenves volt (nem csak amiatt, hogy mint férfi kimondottan taszító alak, hanem az egész karakter gyöngén volt felépítve). A lánytestvért alakító Gabrielle Anwar játéka volt a legmeggyőzőbb, néhol egyszerre sajnálni való, máskor pedig taszító volt a beteges lénye. Összességében egy átlagos pszichothriller a film, ahol a perverz szenvedélyek dominálnak, hatalmas fordulatokat nem tartogat, egyszer megnézésre bőven elég.

Valamiért összességében tetszett a film, nem az a szokványos thriller, kicsit emlékeztet a Köpök a sírodra c. filmre, de nagy különbség, hogy itt nem tudatosan választja a főhősnő a bosszúálló szerepét, hanem valahogyan "véletlenszerűen", sorsszerűen, azért egészen pontosan az idős indián sámán segítségével válik azzá a harcias "amazonná", amivé lesz. Nekem tetszett ez a misztikus szál, hogy az indián sámán közreműködésével áll bosszút a főhősnő, arról nem is beszélve, hogy a nő testében egyéb erő is újjáéled (spoiler miatt nem részletezem jobban). Ezt a megoldást én nem éreztem erőltetettnek, annál is inkább, mert a néző így még jobban tud azonosulni - nem csak a főhősnő szenvedéseivel - az indiánok sérelmeivel is. A film pozitívuma még számomra a romantikus szál, ami a főhősnőt és vőlegényét összefűzi. Az egész film egy misztikus-thrillernek tekinthető, némi romantikus szállal. Szép fényképezéssel, tájakkal. Nekem olyan 10/8 a film.