Sellőlány Hozzászólásai

Soha nem voltam oda a vígjátékokért (főleg nem a romantikus vígjátékokért), de ebben a műfajban is vannak nagyon jó alkotások. Ez a film a nagyon jó kategóriába tartozik számomra. Aranyos, kellemes film, olyan "szívmelengető" kategória..., még akkor is, ha tudjuk, hogy a valóságban ritkán bonyolódnak annyira túl a szálak, mint egy romantikus vígjátékban. Kate Hudson vígjáték kategóriában kitűnően megállja a helyét (számomra ebben a műfajban aranyosan és hitelesen játszik, jól áll neki ez a műfaj). A Rachelt alakító színésznő számomra eddig ismeretlen volt, de méltó Kate Hudson játékához, mindkét színésznő szerintem brillírozik a szerepében, és nem utolsó sorban hiteles az összbenyomás is, hogy ők "barátnők". Igazi kellemes, romantikus vígjáték a film, ami kikapcsol, megnevettet, nem utolsó sorban a jó helyzetkomikumoknak köszönhetően. Fordulatos a film, és alig-alig hihető, hogy lesz valamilyen megoldás a szerelmi "káoszban". Nekem nagyon tetszett, kikapcsolódásnak, lazításnak nagyon jó film.  

Őszinte legyek, főleg Noomi Rapace miatt kezdtem bele a film megnézésébe. Nem is csalódtam. A színésznő alakítása nekem ebben a filmben is nagyon tetszett. A történet értelmezhető valóban sokféleképpen, de a lényeg az, hogy a film nagyon jól bemutatja (számomra) azt a rettegést, mikor olyan elképzelhetetlen szituációba kerül valaki, ami borzalmasan félelmetes, szinte felfoghatatlan (emberi ésszel), és minden másodpercében az elrablás alatt ott van a bizonytalanság, a végtelen kiszolgáltatottság..., hát ezeket mind-mind nekem átadta Noomi Rapace játéka, ki a főhősnőt játszotta. Végig lehetett gondolkozni a film során, hogy kik, és miért rabolnak el embereket..., ezekre a film végén szerintem magyarázatot is kapunk..., igaz, a fantáziánkat elő kell vegyük, hogy mégis kik voltak az elrablók?? A magyarázat (ha belegondolunk), eléggé félelmetes, mert ugyan ez egy film, de utópisztikus sok értelemben. Sci-fi-kategóriában, de thriller kategóriában is megállja a helyét a film. Számomra a borzasztó kiszolgáltatottsága és sebezhetősége az elraboltaknak volt a legfélelmetesebb a filmben, az más kategória, hogy a film a néző képzelőerejére hagyja eldönteni a film értelmét. 

Kimondottan jó film, jól van felépítve, egyáltalán nem zavaró néhol az idősíkok változása (ami a történet szempontjából elengedhetetlen), viszont nem is "ugrálnak" az idősíkok nagyon sűrűn, így valóban nem kellemetlen az idősíkok felcserélése (a jelen és a múlt). A színészek alakítása nekem kimondottan tetszett, át lehet érezni a főhős (apa) fájdalmát és az anyáét is természetesen a gyermekük eltűnése miatt. Igaz, az apa és az anya másként próbálják meg túlélni a gyermekük eltűnését. Rhona Mitra színésznőt (ha jól emlékszem) a Spartacus újabb feldolgozásában láttam már, Jessica Chastaint pedig már pár emlékezetes filmben láttam már azóta (Bíborhegy, Mama), itt epizódszereplőként van jelen..., alig ismertem rá. A férfi színészek alakítására sem lehet panasz, külön kiemelném egyiküket (de, ha leírnám, kiről van szó, az már spoiler is lenne...). Nekem ez a film egy korrekt krimi és egy szívszorító dráma is egyben. 

Szenzációs film szerintem is. Az egyik kedvencem. Először egyedül néztem meg, azután egy ismerősömmel együtt mégegyszer (az ismerősöm teljesen kivolt a film után..., annyira nagy hatással volt rá, - szerinte nagyon megrázó...). Nagyon jól felépített film..., az apa karaktere valóban eléggé "tutyi-mutyi"-ra van kreálva..., de sajnos a valóságban is vannak ilyenek, az biztos. Vera Farmiga az anya szerepében, és az Esthert alakító színésznő - főleg az utóbbi pedig valóban nagyon jól játszanak.

Teljesen igaz az, hogy aki a "klasszikus" értelemben vett thrillerre vágyik, inkább ne nézze meg a filmet..., vagy mégis? Nehéz megmondani. Ez a film arról szól, hogy mást várunk, és mégis másként lesz, és ez érthető a film teljes egész végső kimenetelére is. Éppen ez a film varázsa, végig sejtelmesen izgalomban tart..., mindig várja a néző a magyarázatot, a fordulatot, ami ugyan be is fog következni, de valahogyan egészen másként, mint ahogy a néző (én legalábbis) vártam. Ez a film értéke egyben, végig fenntartja a látszatot egy lehetséges logikus magyarázatra, azután nagyot fordul mégis az egész történet. Nekem ettől függetlenül - bár nem egy sodró lendületű film annyira -, a zene és a film nagy összhangja tetszett még, ami nagyot emel a film hatásán. Kevés ilyen film van, ahol ennyire csodálatos hatású a zene, és együtt van a film cselekményével. Van a filmben dráma, krimi, romantika, izgalom is bizonyos fokon. Bár egy kissé melankolikus, lassú film, mégis magával ragadott, és végig lekötött a cselekménye, annak ellenére, hogy a cselekménye nem túl bonyolult, mégis ad meglepetést a néző számára. Elgondolkoztató film az érzelmekről, a szerelemről, a barátságról, a sorsról, és arról, hogy pillanatok alatt megváltozhat egész életünk. 

Kimondottan lassan halad a film cselekménye, lassan bontakozik ki bármilyen "konfliktus" is..., és a hagyományos értelemben nincs is sokáig konfliktus. Néztem a filmet, és próbáltam egyáltalán rájönni, hogy dráma-e a film, vagy dráma keveredik majd misztikus elemekkel, hát..., valahogy kb. az utóbbi. Annak ellenére, hogy lassan halad a cselekmény, mégis leköti a nézőt (engem legalábbis lekötött), érezhető, az a tipikus "valami van a levegőben" atmoszféra. A film nagy erénye számomra, hogy tudott megteremteni egy sajátos hátborzongató atmoszférát anélkül, hogy sok ijesztő jelenetet lehetet volna a filmben egyáltalán látni. A zene is jól együtt volt a filmmel. Nem igazán szeretem azokat a filmeket, amelyekben nem derül ki semmi a film lezárásakor, ez is hasonló film volt. viszont - habár konkrét magyarázat talán valóban nincs -, vannak utalások a filmben a gyermekkel kapcsolatban, és a végső jelenet is csak egy magyarázatra utalhat a filmben (számomra egy értelmezése van a filmnek, lehet tévedek...). A film dráma-misztikus kategóriában egészen megállja a helyét, Annak ellenére, hogy nem kap a néző szájbarágós magyarázatot, mégis az utalásokkal értelmet nyer a film. 

Nem volt ez olyan rossz film szerintem. Én egész jól elszórakoztam rajta, nem mondom, hogy halálra izgultam magam a filmen, de egyszer teljesen nézhető kategória. Persze vannak benne valóban szokásos "horror" elemek..., már, ha ezt a filmet nagyon horrornak lehet nevezni. Van benne pár véres jelenet, de a "Siren" alakja mégis kicsit groteszk, nem lehet annyira véresen komolyan venni..., talán azért, mert valahogy mégis "szerethető" karakter, az alakja pedig olyan kicsit gagyira sikeredett. A film vége nekem kicsit meglepetés volt, nem erre számítottam, (bár így utólag belegondolva, várható volt). Nekem olyan 10/6-os a film.

... Nem utolsó sorban a film eredeti címe: Hard Candy (kemény cukorka) talán még találóbb, mint a magyar címe, a lány valóban nagyon "kemény falat" lett a férfi számára..., kicsit "beletört a foga"...


Nagyon Boldog és Eredményekben Gazdag Új Évet kívánok Mindenkinek az oldalon!

Nem semmi film volt! Ellen Page fantasztikusat alakított, élete eddigi egyik legnagyobb alakítása talán (bár nagyon drámai volt, és felejthetetlen nekem a Bűnök - An American Crime - c. filmben is). Ez szintén egy olyan film, amit nem lehet egyhamar elfelejteni. A témája sajnos nagyon aktuális, az internet-korában főleg egyre nagyobb az ilyen veszély. A film tipikus pár szereplős, és kevés (szinte végig egyetlen) helyszínen játszódik, ennek ellenére a főszereplők alakítása bőven viszi a filmet. Patrick Wilson is nagyon jól játszik, de Ellen Page játéka még ütősebb szerintem. Elgondolkoztató (sokszor moralizáló) párbeszédek a filmben (néhol egy tárgyalóterembe is beillenének...), dráma keveredik thriller/horrorisztikus elemekkel, nagyon feszült macska-egér játék a film, ahol nem tudjuk, ki lesz a győztes. Komoly film, és lehet tovább agyalni, hogy mi mennyire helyes (vagy helytelen), és ki mit/miért érdemel meg.

Nem mondom, hogy nem láttam már izgalmasabb filmet, de thriller kategóriában (abból is szerintem pszichothriller) egyszer teljesen megnézhető kategória. A már sokszor látott "démonos" téma (szintén kicsit szokásos módon...) keveredik a főhősnő labilis személyiségével. Kate Beckinsale-t már láttam jó pár filmben (közöttük voltak elég jó filmek is), ebben a filmben is az ő alakítása volt talán az, ami "húzta" a filmet legalább fel valamelyest, néhol egy pár ütős hangeffektus, és persze volt a filmben jó pár klisé is, amit már - ha sok thrillert megnéz az ember -, már megismer (ilyen téren lassan már kiapad a filmkészítők fantáziája..., vagy nekünk, nézőknek az ingerküszöbe csökkent le...- nem tudom). Kicsit furcsa volt számomra Kate Beckinsale ezzel a szőkített hajjal, először rá sem nagyon ismertem, a többi szereplő alakítása viszont olyan átlagos volt. A csalódások szobája téma újszerű volt, viszont az egyéb démonokkal kapcsolatos témában nem nagyon tudott újat mutatni a film. A film vége felé volt pár logikátlannak tűnő elem a filmben (amit esetleg még azzal lehetne magyarázni szerintem, hogy a főhősnő személyisége labilitásából eredő képzelgések voltak). 
Ami számomra mondjuk nagyon fura mindig, a hasonló témájú filmekben, hogy ha eleve adva van egy traumán átment feleség ugye..., akkor miért képzeli azt a család, hogy az "Isten háta mögötti kietlen, ódon, magányos (és ősrégi...) házban majd felgyógyul, és minden fantasztikusan fog alakulni..., valószínű, ennek csak annyi értelme van, hogy minden adva legyen egy horrorfilmhez...  

Pedro Almodóvar film, így valószínű, értékes film lesz. Köszönet a feltöltésért!

Nagyon Boldog és Békés Karácsonyt kívánok az Oldal Üzemeltetőinek és Minden Kedves Filmbarátnak az oldalon!

Egészen jó film volt, nem mondom, hogy nem láttam már izgalmasabbat ebben a kategóriában, de nézhető film, és fenntartja a nézőben végig az érdeklődést. Nem mondanám horrornak, inkább thrillernek, drámai elemekkel. Az egész filmnek van egy sötét légköre, és kimondottan emlékeztet az ázsiai filmek stílusára több ponton. Mondjuk nem véletlenül (véletlen vettem észre, hogy a film ázsiai elődje szintén hasonló angol címmel: Dark Water címmel már létezik (fenn is van itt az oldalon Sötét víz címmel fordítva, a történet is szinte ugyanez, az ázsiai elődjét a filmnek nem láttam, de gondolom nagyon sokban hasonló ehhez a filmhez). Ez a remake nem lett rossz,, persze látni kellene az eredeti ázsiai filmet is. Nekem a film értékét a befejezés emeli leginkább, drámai, de talán így a leginkább kerek a történet. Egyszer mindenképpen nézhető, sötét hangulatú film, de nem is egy kaszabolós horrorfilm, az is biztos.

Pedig a "Nyuszi, a Gyilkos dolog" filmcím már elve "sokat ígér"..., vagyis nem... A gyilkos paradicsomok támadása filmcím jutott még eszembe (utóbbinál komolyan röhögőgörcs jön rám, hacsak meghallom a címet). Ez a nyuszis film is ilyen "véresen komoly" lehet. 

Zseniálisan elkészített film, - nekem legalábbis. Egyszerre rémisztő és hátborzongató, drámai, néhol egyszerűen csak magával ragadó, Köszönhető a nagyon jó rendezésnek és a jó színészi alakításoknak. Az Agut játszó gyerekszínész fantasztikus, valami olyan könnyedséggel játszik, mintha egy játszi feladat lenne ennek a gyerek-karakternek az eljátszása. Idris Elbe színész a Commandant szerepében szintén nagyon jó, olyan jól alakítja a megformált karaktert, hogy néhol - bármennyire is elítélendő -, néhol még azonosulni is tudunk vele, olyan értelemben, hogy összetett szereplő, bizonyos értelemben az ő választása is "csak" egy választás, és ős is a feljebb valójától függ, egyszerűen felismeri a káoszban rejlő lehetőségeket, és él is vele. Agu a gyerekkatona gyerekkora a szüleivel megható, meghitt, és ebből ragadja ki őt a háború, és a Commandant vezette lázadó csapat. Innentől kezdve hátborzongatóan jól mutatja be a film azt a pszichológiai folyamatot, ahogyan az ártatlan, senkinek addig nem ártó kisfiúból kegyetlen gyilkológépet próbálnak(?) faragni A film végső kérdése, hogy "lesz-e a kisfiú újra ugyanolyan gyermek, mint régen?? Kevés ennyire jó háborús film van, de ez a film számomra mindenképp közöttük van.

Durva film, persze nem feltétlenül látványilag (vannak ennél a filmnél hátborzongatóbb filmek is, amik, ha úgy tetszik durvábbnak hatnak), hanem azzal a mögöttes tartalommal, amit felhoz ez a film. A televízió egyre inkább háttérbe szorul (utal erre is a film), és egyre inkább előretör az internet. A televíziós szokások helyett sokkal inkább hatásosabbak az internetes hatások manapság már. A film főhősei is egyre inkább erre kell rájöjjenek, és úgymond konkurenciát kapnak a "Maszkos Szörnyek"-ben. Kezdettől fogva meg lehet kérdőjelezni már a korábbi munkáját is a "csapatnak" erkölcsileg, igaz, "nem ártanak"(?)" senkinek, de azért balekokat keresnek (és mindig találnak is...). Munkájuk a félelemkeltésre épül, mások átverésére. Kérdés, ez mennyire van rendben. De, mikor a nézők egyre durvább hatásokat szeretnének és egyre realisztikusabb dolgokat (főnökük szerint), a lecke fel van adva nekik. még durvábbat rendezni. Bevallom, volt egy elgondolásom, de arra végképp nem számítottam, hogy mi lesz a csavar, a végső csavarról nem is beszélve. A film végig fenntartotta a feszültséget, sőt egyre fokozta. Talán azért volt végképp különleges, mert én, mint játékfilmnéző is egy kész dolgot kaptam, de végül, ha úgy nézzük, engem is "átvertek", a dupla csavarral. Legfeljebb én tudom, hogy ez "csak" egy fiktív dolog volt.