Sellőlány Hozzászólásai

Megdöbbentő film arról, hogy az érzelmeink mennyire befolyásolnak minket, embereket, észérvekkel be lehet határolni dolgokat, történéseket, de az érzelmeink felett sokszor nem tudunk sajnos uralkodni. Igaz, ez a film nem egy thriller, de mégis nagyon jól fokozza az izgalmakat, egészen a végkifejletig. Nagyon erős drámai hatást vált ki a film, bemutatja, hogy nem csak a szerelem, hanem akár a barátság is kiválthat végzetes dolgokat az emberből. A film kamasz szereplői eleve egy érzékeny korszakban vannak, a főszereplők élete egyik oldalról sem idilli, ám a két főszereplő kamaszlány mégis úgy érzi, hogy a másikuk élete a jobb, irigylendőbb, míg nem egyikük rájön a másik "titkára". Egyik főszereplő lányt lehetne a "jónak" feltüntetni, másikukat pedig a "rossznak", de ez azért nem ilyen egyszerű, mindkettőjükben egyaránt ott van a jóra és a rosszra való hajlam, másik, hogy egyikük családmodellje sem felel meg finoman kifejezve az ideálisnak. Az más kérdés, hogy melyik lány mit vél a leginkább eltitkolni valónak az életében. Igaz, hogy egyikük beteges hazudozó, és beteges manipulátor, de ettől függetlenül a másikuk is sérült ember. A két lány barátságából sajnos egyenes út vezetett a tragédia felé. Mintha nem is barátságról lett volna szó, hanem akár szerelmi kapcsolatról, kölcsönösen kisajátították volna a másikat. Elgondolkoztató film, hogy mit hoz ki az emberből az érzelmi, lelki árulás, és, ki hogy bírja viselni azt. 

SPOILER:
Sajnos mindkét főszereplő lány, a barátnők közül lelkileg-érzelmileg sérült volt, egyikük az alkoholista anyja miatt, másikuk anyja betegesen függött kapcsolatában a férjétől, akkor is, ha a férfi bárhogy megalázta, nem tudott leválni a férfitől. A két lány egyformán sérült volt, egyikük így, másikuk pedig más módon védekezett a családi élete fonákságai ellen. 

Nagyon örülök, hogy valaki hozzászólásában említette egy másik filmnél ezt a filmet, különben nem is tudom, hogy létezik. A ruandai népirtásról eddig dokumentumfilmeket láttam. Ez a film játékfilmként valóban brilliáns film, mint film, nagyon jól elkészített, a téma viszont iszonyatosan szívszorító, nem is nagyon tudok mit hozzáfűzni a filmben látottakhoz, elszorul az ember torka, mikor ilyen tetteket követ el egyik ember a másik ellen. Sajnos az ilyen borzalmak nem börszíntől függenek, ugyanúgy követtek el népirtást a II. világháború ideje alatt, a Világháború után, a törökök az örmények ellen stb., és itt volt a Balkán háborúja is, ahol szintén korábban békésen egymás ellen élők (akár szomszédok) fordultak egymás ellen, elkövetve a legnagyobb borzalmakat. A történet még megrázóbb, hogy a főszereplők és a cselekmény is létezők. Az azért csodálatos, hogy mindig vannak emberek, akik akár a saját életük, testi épségük árán is próbálnak megmenteni másokat a biztos haláltól még a legnagyobb reménytelenségben és a legszörnyűbb rémségek közepette is. Szívszorító film, nálam 10/10.

Nagyon tetszett a film. Még régebben elkezdtem nézni szinkronnal, érdekesnek tűnt a film, de nagyon fáradt voltam, így elhagytam a megnézést (akkor nekem nagyon az alkoholista nő kusza gondolatai, és félig-meddig téveszméi domináltak a filmben). Nemrég lett egy nagyon jó minőségű feliratos verzió, nagyon klassz volt így nézni (nem mintha a szinkron ebben az esetben nem tetszett volna, de jó volt a szereplőket eredetiben hallgatni). Furcsa egy film, az biztos, inkább pszichológiai kriminek (thrillernek) lehetne mondani, megspékelve a társadalmi dráma kategóriával is (én szerintem). Ami engem a legjobban a szíven ütött, az az, hogy az alkoholista nő alakját megjelenítő színésző (Emily Blunt) volt számomra a szereplők közül a legszerethetőbb mégis (nem, mintha szimpatizálnék az alkoholizmus problémájával). Na, de az alkoholizáló főhősnőn kívül volt még itt egy pár igencsak beteg szereplő a karakterek között - kik legalább annyira betegek, (ha nem még betegebbek, és kezelésre szorulnak(nának), mint a főhősnőnk. 
Főhősnőnk napjait jórészt alkoholmámorban tölti, és vonatozgat... 
Amit pedig a vonatból lát sok esetben (ami a legszomorúbb) kirakat. 

SPOILER:
Kirakat: a vonzó, mutatós, fiatal nő, aki "irtóra szereti" a férjét (megcsalni fűvel-fával), a férj, aki "szerencsétlen"  kissé agresszív típus, szeret kirohanni (mondjuk nem csoda, ha féltékeny, ilyen nő mellett...), és "szerencsétlen" szeretne gyermeket - milyen csoda: családot..., ettől az érzelmileg eszméletlen módon sérült, és eszméletlen módon ri.--c feleségétől... Aki szegény patológiás eset, olyannyira, hogy nincs olyan férfi, akit ne szeretne elcsábítani??? Miért is? Mert nincs kontrollja???!  Na, ez a női karakter nálam kész..., annyira undorító, hogy az alkoholista nő karaktere százszor szerethetőbb volt számomra.
A volt férj sem semmi... szintén nem bír magával..., tönkre tette a volt feleségét, de a jelenlegit is tönkreteszi, plusz mellékesen a "kikapós" kis feleséget sem bírja kihagyni... Mit már: "Fáradt volt az új asszony."
Szóval hatalmas pofont kap a "kikapós" feleség is, sajnos, a férje is (a gyermeke - micsoda csoda - nem tőle van, hanem x-edik férfitől), az új feleség szembesül azzal, hogy ugyanúgy csalják, mint a régi (szerencsétlen alkoholmámoros nőt). 
A legnormálisabb számomra mégis közülük az alkoholista nő, aki szembesül azzal, milyen féreg volt (és még az is) a volt férje..., és azzal, hogy nem ő az értéktelen, hanem mások százszor nagyobb férgek, mint ő. Az új feleség szembesül azzal, hogy ő is ugyanúgy megkaphatja a megcsalt szerepet, mint a régi, egy olyan férfitől, akinél egy már "sport" nem is csoda. 
Nem mentem az alkoholistákat, de egy ilyen volt férj mellett nem csoda, ha valakinek eszméletlen módon csorbul az önbecsülése.
A film társadalmi tükörképnek szenzációs szerintem, kriminek is elég jó volt szerintem.

Érdekes a filmnek a vígjáték besorolása, hát klasszikus értelemben messze van nagyon a vígjátéktól. Maximum néhol a szarkasztikus humor itt-ott megvan a filmben, illetve szerintem a film a tinihorrorokat figurázza ki bizonyos értelemben. Horrornak nem igazán horror, hiszen a "véresebb" jeleneteket sem igazán mutatják, egy-két inkább gusztustalan jeleneten kívül. Nem lehet az egész filmet a klasszikus értelemben komolyan venni, olyan stílus-keveredés az egész film, ami nem hinném, hogy csak véletlen, hanem szándékosan ilyen érdekes stílust akart létrehozni a rendező. Megan Fox-ot még nem láttam más filmben, - nem tudom, más filmekben hogyan alakít (itt, max. a dekoratív szerep jutott neki, az elmaszkírozott jelenetein kívül persze), Amanda Seyfried-et már több filmben láttam (A lány és a farkas, Elveszve (Gone), szerintem jól játszik, itt is az árnyaltabb szerep volt az övé, de hiába az ő nem rossz alakítása, nagyon komolyan nem tudtam venni a filmet, könnyed, tinihorroros-gonoszos-megszállós film. Egyszer megnézésre teljesen megfelelő film, de semmi komoly. 

Ennél a filmnél talán csak (vagy legalább ennyire) egy hasonló témájú film borzasztóbb, a teljesen igaz történeten alapuló Bűnök - An American Crime c. film. A szomszéd lány c. film (illetve szerintem ennek a filmnek alapjául szolgáló regény is) szerintem a Bűnök c. filmben történtek alapján készült - olyan értelemben, hogy az eredeti ötletet az abban szereplő igaz történet adta. 
Igaz, a Szomszéd lány c. film története kicsit más, de a mérhetetlen emberi gonoszság az mindkét filmben közös, és mindkét filmben nagyon jól alakítják a "gonoszt"a főszereplő színésznők.

Ez a film az egyike azoknak, amik nálam a nem felejthető kategóriába tartoznak, annyira szívbemarkoló, szívfájdító film, annyi gondolatot ébreszt az emberben. A másik, hogy szerintem, mint film is jól van felépítve, a zenei betétek nagyon szépek, jól illeszkednek a film jeleneteihez, sok zenei betét kimondottan tetszett. A szereplők nem mondanám, hogy túljátszották volna a szerepüket, elég jól visszaadja alakításuk azt a légkört, amiről a film szól. A film dilemmája azért nem annyira egyszerű szerintem, míg nyomor van, sajnos mindig lesz pénzkereseti lehetőségnek ez a nők számára. Az alap a szegénység, a nyomor, a kitörés lehetősége. A másik, hogy itt persze kényszerről van szó. Ami megint más, mint, ha egy nő "önként és dalolva" választja ezt a lehetőséget. Azon lehet vitatkozni, hogy a "kereslet-kínálat" egyenletében ki a hibás (hibásabb) a férfiak (kiknek van igénye), vagy a nők, akik felkínálják a lehetőséget (persze nem utolsó szempont, hogy önként vagy kényszerítéssel teszik). Ebben a kereslet-kínálat dologban éppen úgy hibásak a férfiak (akár "striciként"), akár a nők "madamként", vagy az, aki "felkínálja" magát. Mindig van, sokszor, aki leszedi a hasznot más "munkájáért", bármilyen munka legyen is az. A film alatt én, anyaként néha majd elsírtam magam..., néhol túl sok volt. Voltak viszont kicsit "idealizált" jelenetek, amik megmutatták, hogy a legnagyobb kiszolgáltatottságban is lehet összefogás, barátságok köttethetnek, lehetünk emberségesek. Ez így nekem kicsit kiegyensúlyozta a brutális részeket. A főszereplő kislányért lehetett izgulni végig, (nem csak őérte), hogy mi lesz a sorsa..., Gillian Anderson pedig ebben a filmben szimpatikus volt, igaz, annyira nem volt bonyolult a szerepe. Összességében egy nagyon jól sikerült film szerintem, és jól bemutatja nem csak India, hanem más országok lányainak, asszonyainak kiszolgáltatott helyzetét. 

Teljesen véletlenül akadtam rá erre a dokumentumfilmre. Bár láttam már egy-két dokumentumfilmet a ruandai népirtásról, de ez a dokumentumfilm nagyon jól összefoglalta a történések történelmi előzményeit, és a népirtás előtti közvetlen világpolitikai helyzetet, a nagyhatalmak hozzállását a történésekhez. Ami a filmből nagyon egyértelműen kiderül (személy szerint magas rangú hivatalnok szó szerint ki is mondja), hogy az USA érdeke valójában ott beavatkozni, ahol érdeke is szolgálja a beavatkozást (humanitárius segítség önmagában nem az...), ha például olajnagyhatalomról lett volna szó..., valószínű más lett volna a beavatkozás hatékonysága. Az, hogy az odaküldött ENSZ-különítmény vezetője hiába "kilincselt" magas rangú kormánytisztviselőknél, hivatalnokoknál, magára hagyták a bajban, az meg fizikai képtelenség lett volna, hogy a maroknyi emberével hatékony harcot folytasson a népirtást elrendelő hutu kormány ellen. Egyedül a Vöröskereszt munkássága volt, ami relatív hatékony volt (legalább meg tudtak menteni jó pár ezer embert). Szívszorító film, itt is voltak elállatiasodott emberek, akik a gyilkolásban szabályosan örömüket lelték, és olyan hősiesen cselekvő pár katona, aki mindent megtett, hogy pár száz, vagy pár ezer embert megmentsen. Felfoghatatlan, hogy ez nem is annyira rég még megtörténhetett, és a világ hatalmai utólag mást sem tettek, mint részvétüket nyilvánították, és "széttárták a kezüket, hogy előre ezt nem láthattuk, hogy idáig fajulnak a dolgok", közben százezrek haltak meg értelmetlenül. 

Ez a film a II. Világháborús filmek legjobbjai közé tartozik szerintem, Andrzej Wajda rendező kiválóan építi fel a filmet, fokról-fokra jutunk el a végkifejletig. Erőssége a filmnek, hogy nemcsak történelmi-háborús film, hanem egyaránt mondhatni családi dráma. Egy ország, egy nemzet drámája, és rengeteg család drámája. Nagyon jól érezteti a film azt a borzasztó bizonytalanságot, melyet az áldozatok hozzátartozói, barátai évekig éreztek, állandó félelemben, fájdalomban élve, hogy vajon merre vannak a szeretteik, élnek-e vagy meghaltak.Többen az utolsó percekig hittek abban, hogy szeretteik visszatérnek. Az pedig, hogy hová tüntek el szeretteik, de főképp, hogy kik tették azt velük, amit tettek, megdöbbentő és iszonyatos. Az igazságot a film vége felé mutatja be a rendező, nagyon megrázó módon. Ez a rémtett annyira iszonyatos, hogy nemhiába próbálták eltitkolni a szovjetek, a németekre hárítva a felelősséget, arról nem beszélve, hogy sokáig a lengyeleknek kimondani sem szabadott, kik voltak valójában felelősek a meggyilkolt lengyel katonákért. Tényszerű film, de mégis van egy kerettörténete, izgulhatunk a főszereplőkért, vajon mi történik velük, hogyan fog alakulni a sorsuk. 

Nagyon jól elkészített film, kiválóan visszaadja azt a borzalmas légkört, azt a rettegést, amit akkor átélhettek a német megszállás alatt a lengyelek, zsidók és nem zsidók egyaránt. A színészi alakítások kiválóak, Anna Paquin jól játszik a főszerepben (őt utoljára gyermekszínészként a Zongoralecke c. filmben láttam).  A film megrázó, és elgondolkodtató, hogy ha az emberség és segítőkészség hatalmas bátorsággal párosul, mire nem képes egy nő, a saját életét is akár veszélyeztetve gyerekek megmentéséért. Méltó emléket állít ez a filmfeldolgozás a valódi Irena Sendlernek. 

Még régebben néztem meg ezt a filmet. Be is került a kedvenceim közé. A spanyolok megint alkottak egy - számomra legalábbis - maradandó hatású filmet. Van egy sajátos "varázsa", bár valahogy inkább hátborzongatónak mondanám. A történelem borzalmai keverednek az egyedi tulajdonságú, fájdalmat nem ismerő - "érzéktelen" (inkább, mint érzéketlen) gyerekek történetével. Érdekes a két idősík váltakozása is, a főhős jelene és a múlt bemutatása, és végül szépen összeforr a múlt és a jelen. Megérinti a nézőt szerintem ez a film, rám minden esetre nagy hatással volt. A film lezárása is megdöbbentő volt, de összességében végül is illett a filmhez. Műfajában inkább misztikus-thrillernek mondanám, nem klasszikus értelemben vett horrornak.

Igen, abban igazad van, hogy természetesen senki sem érdemel halált azért amilyen, a valóságban. Nyilván ez "csak" egy film volt. Másrészt az tény, hogy ilyen "szellemes" témában lassan már valóban nehéz bármi újat is mondani. Én a film vége felé úgy éreztem, hogy a szellem egybeolvadt a főhősnővel (azért tűnt el, és nem találták meg a nő holttestét), és a szellem az anyósán "torolta meg" azt, ahogy az anyós bánt a nővel..., de ez valóban lehet csak a film megnézése utáni pillanatnyi érzésem volt. Sajnos valóban erőltetett a történet, és nem igazán van kifejtve a szellem kiléte. Az már más tény, hogy az ilyen anyóstól az "Isten óvja az embert", mint amilyen ebben a filmben van, és a fiához való viszonya finoman szólva is beteges volt. Tehát egy vérbeli gonosz karakter a filmben, az már biztos, hogy az anyós. Ettől függetlenül a szellem-történetet ki lehetett volna dolgozni sokkal jobban.

Elkezdtem már korábban nézni a filmet..., ma volt időm befejezni. Arra számítottam, hogy az általában megszokott "szellemes" film kliséit fogom megkapni..., és végül is azt kaptam. Ennek ellenére átvitt értelemben tudott ez a film elgondolkodtatni...,ha a látottakra mind-mind odafigyelünk. Nem akarok spoilerezni..., de valahogy a szellem (ha egyáltalán volt..., vagy nem, aki megnézi a filmet eldöntheti saját maga...) önmagában a döntéseink felett akart pálcát törni..., ítélkezni szerintem a jó és rossz döntéseink fölött. Nagy jelentősége van szerintem a film első perceiben elmondottaknak, ami a régmúltban volt. Számomra sajnos külön horror (talán a leghorrorisztikusabb) az anyós viselkesése..., sajnos személyes átélésem is van rossz anyós kapcsolatban..., de az a filmben elhangzottakhoz képest leányálom. Nem akarok ebből a témából viccet csinálni..., de sajnos szerintem sok-sok anyós a való életben eléggé betegesen viselkedik a menyével szemben..., ez a film szerintem elgondolkoztat, hogy a jó, vagy a rossz mit érdemel. Az is fontos szerintem, hogy a férj miért azt a sorsot érdemli, amit...???!  Valóban vannak klisék a filmben, de sajnos ilyen "szellemes" kategóriában már nehéz újat mondani, ilyen értelemben nem mond újat a filmt. A saját képzelőerőnkre van bízva, hogy mi egyebet képzelünk a filmbe. Engem azért elgondolkoztatott a film. A lényege: ki és mit érdemel?!:

Egyszer, este, fáradtan, időtöltésnek, kikapcsolódásnak (úgy, hogy még egy thrilleren se kelljen gondolkodni...) elmegy a film. Egyszer megnézhető, kicsit (inkább nagyon...) tehették volna fordulatosabbá, izgalmasabbá a készítők. Különösebb dilemma nem volt a filmben: csak az, hogy a nő "megmentésére" indulók közül ki éli túl a sztorit (vagy túlélik-e...), de sajnos ezen a dilemmán kívül a lapos történetvezetés nem tudott újat mondani. A "tunya", megmozdulni nem akaró sheriff karaktere is kicsit elcsépelt..., a színészek elég laposan játszanak (igaz nagyon nagy lehetőségük sem volt kibontakozni), kivéve a szellemileg sérült férfit alakító színészt, ő szerintem nem volt rossz. Őszinte legyek, sokszor inkább sajnálatot keltett bennem, néha vicces volt a karaktere. Maximum a film vége felé van némi izgalom a filmben. 

Részvétem..., akkor ezt a filmet kihagyom. Valahol a törököknek is el kell kezdeni a horrorfilm "gyártást"..., lehet, jobb, ha a Szulejmán-nál maradnak (az legalább tetszett). 

Úgy indultam neki a filmnek, hogy az alacsony IMDB-pont ellenére adok a filmnek esélyt, hátha sokkal jobb, mint a pontozás alapján. Sajnos ennél a filmnél kb. be is jön az IMDB-pont, legjobb jóindulattal is maximum 4 pontot adnék a filmre. Ami a filmben még értékelhető volt, az a zene, és néhol egy-két jelenet, ami ijesztő(bb) volt, illetve ezek a jelenetek is a zenei hatással együtt értek maximum valamit. A film alapötlete még nem is lett volna rossz, viszont a kidolgozás (főleg a forgatókönyv hiányosságai), a történet kifejtésének hiánya, a végkifejlet logikátlansága mindent tönkretett ebben a filmben (számomra legalábbis). Túl sokat akart mondani a film, de sajnos csak egy szürreális lázálom-szerű valami lett belőle. Lehet, mégegyszer belenézek (hátha én nem értelmeztem valamit jó...), de sajnos az induló ötlet pozitívumán túl nagyon lezáratlan a film. A feltöltésért viszont köszönet!