Sellőlány Hozzászólásai

Aranyos kis film volt..., a gyerekszereplők - a főszereplő két kislány nagyon jól, természetesen játszott szerintem, a kórusvezető tanítónőt alakító színésznő játéka nekem is kicsit mesterkéltnek hatott. A film üzenete az egymás iránti figyelemről, szolidaritásról, a bármilyen "hatalom" elleni összefogásról nagyon jól átjön a filmen, és az, hogy bármi ára legyen, de kiálljunk abban, amiben hiszünk. Ezek mind-mind szép elképzelések, eszmék, csak sajnos a valóságban ennek a véghezvitele szerintem sokkal göröngyösebb, mint az ebben a rövidfilmben bemutatott, ilyen értelemben én eléggé idealizálnak érzem sajnos a filmben történteket. Ettől függetlenül az, amit a film közvetíteni szeretne nagyon pozitív, bár így lenne sokszor a való életünkben is. Örülök, hogy, mint magyar rendezésű, készítésű film Oscar-díjat nyert, az, amit a film közvetít mindenképpen értékes. 

Többen írtátok, hogy a Juno mennyire jó filmje Ellen Page-nek. Miközben itt elkezdtem megnézni, jöttem rá, hogy régen TV-ben láttam, csak már nem emlékeztem a részletekre (akkor is tetszett a film). Kedves, szívmelengető film, elgondolkoztató az élet nagy döntéseiről - annak ellenére, hogy "jópofának tűnő", néhol vicces bemondásokkal "operál" a film, de sehol sincs az az idétlen humor, mint némelyik vígjátékban. Aranyos, "bájos" film, de közben komoly döntések forognak kockán, és persze a nem könnyű tinédzserkort mutatja be a film, na meg azt, ha egy fiatal lány hirtelen hatalmas döntésekkel szembesül, és korához képest nagyon is felelősségteljesen dönt, vállalva azt is, ha kortársai nem értik meg, kigúnyolják.Viszont, ami nagy pozitívum, a szülők (illetve nevelőszülő) nagyon megértően állnak a lány mellé (kevés ilyen van szerintem...). Ellen Page itt sem egy könnyű karaktert alakít, de nagyon jól játssza el a látszólag könnyelmű, de közben nagyon is komolyan gondolkodni tudó tinit. 

Örülök, hogy írtál ehhez a filmhez véleményt, nem is ismertem ezt a filmjét a rendezőnek. A Nader és Simin - egy elválás története nagyon tetszett, ez a filmje sem lehet rossz a rendezőnek.

Végre egy olyan film, ami annyira megható, megrázó, de (nekem legalábbis) építő jellegű is. Sokat lehet belőle tanulni, a más ember(ek) iránti megértésről, és arról, hogy az élet nem egyszerűen fekete-fehér, hanem közte sok-sok árnyalat van. Szól arról is, hogy, ha valaki hibát követ el, nem feltétlenül azért teszi, mert eredendően gonosz, hanem sokszor tudatlan, vagy egyszerűen nem alkalmas valaki egy bizonyos feladatkör (például az anyaság) betöltésére. Ellen Page számomra már bizonyított több filmjében is (Bűnök - An American Crime, Cukorfalat), nagyon jól alakít problémás karaktereket (igaz úgy is lehet mondani, hogy jól választja a szerepeit, - persze azokat kiválóan is játssza el, vagy egyszerűen meg is válogatja a szerepeit), ebben a filmben is zseniálisan játssza el a társadalmi "peremén" élő, zűrös nőt, aki viszont nagyon jól bizonyít emberségből, és (igaz, ha néhol kissé tehetetlenül, vagy inkább gyakorlatlanul), de bizonyít anyaságból, vagy az arra irányuló vágyából is. A szerelme anyját alakító színésznő is hitelesen játszik, nagyon megható, ahogy a két nő kapcsolata egyre meghittebb, megértőbb lesz, és kölcsönösen sokat tanulnak egymástól, a másik viselkedéséből. 
Örülök, hogy láthattam ezt a csodálatos filmet, számomra nagyon megható volt!

SPOILER:

A film nagyon jól bemutatja, hogy sokszor (akár az életben is), nem feltétlenül az a "kiváló" ember, aki pénzzel, lehetőségekkel rendelkezik (nem mindenki tud élni vele), hanem sokszor a szegény, elesett, esendő, de csupaszív ember az, aki tudja, hogy az adott helyzetben mi az elvárhatóan helyes, és a szívével, jóérzésével, mondhatni helyes ösztönnel cselekszik. A kislány anyja pedig egyszerűen (ahogy be is vallja) nem érzi át az anyai ösztönöket, mondhatni nincs is ilyen érzés benne, mindent mondhatni a gyermeke elé helyez, a gyermeke csak egy "eszköz" számára, amivel nem tud élni, nem tud megbírkózni az anyai feladataival, amellett a szülés utáni depresszió, anyasági depresszió jeleit is mutatja, "próbálkozik", de nem találja az anyai ösztöneit, nem is érzi át valójában, hogy mennyire helytelen, ahogy cselekszik, talán csak a kislánya eltűnése után, bár akkor is inkább a férjétől való félelem dominál, és nem a gyermeke féltése, és jön egy teljesen vadidegen lány, akiben (bejőve az utcáról) százszor több az ösztönös anyai ösztön, mint a vér szerinti anyában.

Valóban, a film befejezése 2. részért "kiált"! Egy pár magyarázat erejéig - nem utolsó sorban - visszautalva az 1. részre. 
Egyébként bennem lehet a hiba, - valószínű, ha horrorfilmben logikát próbálok keresni. 

Izgalmas film volt, érdemes volt megnézni. Igaz, a film kb. feléig valójában nem történik konkrét "akció"-jelenet, vagy komoly konfliktus, de ettől függetlenül érezhető, hogy valami nagyon nincs rendben.Összességében nem volt rossz film, valóban "értékelhető", hogy a főszereplők nem sikongatnak össze-vissza "eszetlenül", és valóban megfontoltan próbálnak gondolkodni a legnagyott vészhelyzetben is- Ettől függetlenül vannak kifejtetlen részek a filmben, hogy mi valójában miért, mi miatt történt. Sajnos az "elmebeteg család" szépen gyilkolászik az otthonában témát lassan már nem nagyon lehet hová fejleszteni..., erőltetett módon azért még elmegy. A film befejezése számomra nem várt volt, erre a csavarra nem gondoltam, bár az ilyen témájú filmeknél lassan nem is lehet mást várni.


SPOILER:

Érezhető volt különböző jelekből, hogy a Kim nevű lány nem teljesen "véletlenül tévedt oda" a Jessie főhősnőnk mellé..., el is lehet azért gondolkozni, hogy hogyan lehet megbízni valakiben ennyire, mint Jessie, Kim-ben, akit szinte egy-két órája látott először életében.
A "bekattant" abnormális család indítékai nem igazán voltak tiszták, volt egy-két utalás, miért csinálták azt, amit,de ez egy csomó tettüket nem magyarázta meg - szerintem - kielégítően. Voltak logikátlanságok a filmben.

Valahogy úgy alakult, hogy a Motel 2. részét is TV-ben kezdtem el nézni (teljesen véletlenül kattintva rá a filmre, és nem is láttam ott teljesen), így itt megkerestem, és megnéztem teljesen a filmet (a legelső részt még mindig nem néztem meg teljesen itt..., de maximum minimálisat nem láttam belőle). Érdekes, hogy nekem ez a 2. rész talán jobban tetszett, mint a legelső részt. Néhol kicsit durva a film..., bár lassan már vannak a Motel "sorozatnál" durvábbak is. Ami azért megdöbbentő, és elgondolkoztató, hogy ki tudja, a valóságban is netán megbújnak valahol ilyen szörnyű helyek, ahol "unatkozó", és különböző aberráltságban szenvedő tehetősek fizethetnek azért, hogy más, ártatlan, nekük kiszolgáltatott emberekkel azt tegyenek, amit csak szeretnének, kiélve beteges fantáziájukat. Egy biztos, Eli Roth filmjei nem arról híresek, hogy ne lennének eléggé brutálisak, sok helyen, (nálam a Green Inferno egy-két jelenete eléggé gyomorforgatóra sikerült, talán még szörnyűbbre, mint a Motel). A film végkifejlete bizonyos értelemben nekem pici elégtétel..., sajnos nem az egész szervezet felett, és nyitva hagyja a film a kérdést, mi lesz az egésznek a sorsa. Ami tetszett a filmben, hogy volt egy sajátos hangulata (jobban, mint az első résznek), a népzenei betétek zeneileg nekem kimondottan tetszettek, annak ellenére, hogy egy horrorfilmről volt szó, jól együtt volt a zene az adott cselekmény hangulatával, bár, a vészjósló létkör megvolt.
 

Nagyon jól elkészített film, és szerintem is dráma, az eléggé megdöbbentő kategóriából..., amit sajnos - mivel igaz történet -, az élet írta. Dráma és kicsit krimi is, vagy lehet mondani pszichológiai thrillernek is. A színészek játéka nekem tetszett, Mira Sorvino-t fura volt ilyen szerepben látni, de jól megoldotta..., a két tinédzser lánytestvér alakítása is kiváló volt. Az a szörnyű, belegondolva, hogy vannak "szülők" akik így élnek, és "nevelik" (inkább nem nevelik...) a gyerekeiket. A gyerekeiknek meg mekkora stresszhelyzetben kell élniük. Valahol a végkifejleten azután nem is lehet csodálkozni.




SPOILER:

Valóban, nem az anya legutóbbi pasija lesz meggyilkolva..., hanem más. Mit mondjak, elgondolkodtató, hogy valóban milyen "anya" az ilyen. A szörnyű, hogy a lánytestvérek közül főleg a nagyobbik mondhatni anyaként is funkcionált a kisebb fiútestvér gondozásában, sőt..., a család dolgainak rendezésében, vagy a a saját édesanyja "emberi formába hozásában". Az, hogy egy kiskorú az anya funkcióját lássa el, nonszensz, azt az anyának kellene, ha meg nem képes rá, akkor nem érdemli meg az anyai feladatok ellátását. Az anya sorsa elgondolkodtató, valóban megérdemelte-e azt, amit, de a szörnyű az, hogy két jó képességű lánygyermeke ki tudja hová jutott volna, ha nem távozik el az "anya" az élők sorából. Rendben, senki sem érdemli meg ezt a sorsot, de valahol az igazságérzetünk talán mégis azt mondja, hogy "de, talán mégis megérdemelte". Nehéz ezt kimondani, de azt is, hogy vannak nők, akik nem valók anyának, ennyi. Sajnos mert egyszerűen alkalmatlanok rá, képtelenek megváltozni, de talán nem is akarnak...

Őszinte legyek, egy ismerősöm kedvéért néztem meg a filmet (már jó pár nappal ezelőtt), vagy egyáltalán kezdtem bele a filmbe, így együtt, baráti társaságban megnézve kellemes, kis aranyos film volt. Lehet, saját magam nem kezdek bele, de így azt mondom, nem bántam meg, hogy megnéztem. Ettől függetlenül a véleményem, hogy a film olyan kedves, kis "látványos" (perse főleg mozivásznon érvényesülne a látvány), kellemes, kis fantáziafilm, effektekkel megtűzdelve. A "barátságos" óriás kedves kis lényével együtt, sok-sok filmes effektel bemutatva. A történettel igazából az a bajom, hogy - ahogy mások is írják -, szerintem kisgyerekeknek túl sok, bonyolult a film nyelvezete és mondanivalója, felnőttek számára viszont nem ad sok pluszt, általános igazságokon kívül, (na, ezek nem ebben a filmben vannak először kifejtve...), szöval ez utóbbiak a felnőtt nézők számára nem fognak hatalmas újdonsággal hatni. Összességében az a véleményem, hogy elmondhatom, "megnéztem ezt a filmet is"...  (de, hogy mi pluszt adott...), de filmművészeti remekművet ne várjon szerintem senki sem.

Nekem tetszett a film. Valóban nem az "összes körmöm lerágom, mert olyan izgalmas" típusú film, de ettől függetlenül egy korrekt kriminek, vagy pszichológiai thrillernek tökéletesen megfelel. Engem legalábbis végig lekötött, még akkor is, ha sejtettem, hogy valószínűleg mi lesz a végkifejlet. Ettől függetlenül, hogy volt, mire számítottam, mégis meglepett egy-két apróbb csavarral a film, és nem utolsó sorban volt a filmnek egy rendes keretes-szerkezete, volt valahonnan-valahová eljutnia. Az alapötlet elég érdekes, és valószínűtlennek, hat... de, ha egy kis szinte világtól elzárt szigetről van szó, akkor már semmi sem annyira lehetetlen. Végig vonul a filmen az, hogy valami dolog összeköti a szereplők jó részét..., és ez be is igazolódik. A végkifejlet tartogat meglepetéseket..., vagyis lehetett volna többféle lezárása is a filmnek..., mondjuk nekem ez a végső megoldása filmnek tetszett. (Sajnos valóban lehetett volna többféle befejezés...).Valóban nem egy olyan film, ami nagyon iszonytatóan félelmetes, horrorisztikus..., lehet, már a filmnézők ingerküszöbe eléggé lecsökkent..., de alaptörténet, nyomozás, pszichológia szempontjából egészen korrekt, és élvezhető film volt, legalábbis számomra. Én nem bántam meg, hogy megnéztem, "izgultam" is bizonyos értelemben, és elgondolkoztató, hogy ki tudja, milyen ősi  hiedelmek meg hagyományok az irányadóak még itt-ott a világban...ehhez pedig biztosan nem kell messzire menni.

Akartam írni: A film nagyon tetszett (a film témája már kevésbé, eléggé szörnyű). 
Soha ne legyen része az embereknek ilyesmiben!!

A film nagyon tetszett (a film témája), legalább annyira, mint a "A kutyákat lelövik, ugye?" c. film, hasonló téma-feldolgozásban. Míg az utóbbi film teljesen valós történeten alapul, ez a film - az alaptörténelmi tényeken túl -, nem tudom, mennyiben teljesen valós eseményeken alapul. Ettől függetlenül, ha a film szereplői pont ilyan valódi névvel nem is léteztek, nagyon jól el tudom azt képzelni, hogy a valóságban is sok olyan eset létezhetett, mikor a politikai nézeteik különbözősége akár családokat is szakított szét, egy családon belül is szült örökre nézeteltéréseket, mint ahogy az is sok esetben megtörténhetett akár a ruandai háborúban, hogy akár egy házaspár egyik tagja Hutu, a másik tagja pedig Tuszi volt. Valóban belegondolni is szörnyű, családokat, barátságokat szakíthatott szét az elvakult nacionalizmus, a rádióadásból is folyamatosan hallható úszítás, hogy a másik etnikum (tuszi) rosszabb, mint a hutuk. A legborzasztóbb, hogy addig tökéletesen jól együtt élő rokonok, barátok "őrültek meg", és vesztették el a fejüket (és az emberségüket), aminek az eredménye az esztelen öldöklés lett. Megrázó film. Bárcsak soha sem történnének ilyenek a történelemben semelyik nemzettel, vagy etnikummal. Filmként kiváló film szerintem, Idris Elba az egyik főszereplőként nagyon jól alakít (nekem a Nemzet nélkül elvadulva c. filmben is tetszett az alakítása, igaz ott egész más típusú karaktert alakít). 

Nem volt rossz film, de valahogy lehetett volna jobb is, az alapötlet egészen érdekes. Valóban elgondolkoztató, hogy azok, akik másokat "szívatnak", telefonon zaklatnak, mit érdemelnek, egyáltalán megérdemlik-e azt, amit ezért kapnak (kérdés, mi is az, amit fognak "kapni"... - de ez már Spoiler lenne). Feszültség van a filmben, de valahogy én nem tudtam a szereplőkért izgulni,(nem voltak szerethető típusú karakterek, jó, kicsit sajnálja az ember őket..., de cselekedeteik eléggé megkérdőjelezhetőek voltak) végül is sejthető volt végig a filmben, hogy a telefonos kis "akcióikért" kapták azt, amit. Csak az volt a kérdés, hogy kinél és miért "telt be az a bizonyos pohár". 

Nagyon különleges film, örülök, hogy a hozzászólások között feltűnt, hogy sokaknak mennyire tetszett (és bár nem ez a mérvadó, hogy nekikezdjen az ember egy filmnek), de most nagyon jól jött, hogy felfigyeltem hozzászólásokra. Egyszerre misztikus is a film, másrészt pedig egy kisfiú és vele együtt a családja drámája. A spanyol rendező szerintem fantasztikusan szép filmet alkotott, a szereplők - köztük a gyermek főszereplő is - kiválóan alakítottak. A film engem emlékeztetett több szempontból a Faun labirintusa c. filmre - mindkettőben közös, hogy a gyermek főszereplő a valóság fájdalma és/vagy szörnyűségei elől álomvilágba menekül, a fantázia birodalmába, így próbál meg kikerülni a valóságból, vagy magyarázatot keresni/találni az élet dolgaira. A szörny alakja ebben a filmben nagyon különleges, olyan alapigazságokat fogalmaz meg meséiben a szörny, amin nemcsak gyermekként lehet elgondolkozni, hanem akár felnőtt emberként is. A főszereplő kisfiú édesanyja betegsége révén - és a "szörny" segítségével jön rá olyan alapigazságokra, amik a felnőtté váláshoz segítik, olyan alapkérdéseket feszeget a film, mint betegség, halál, elmúlás, szeretet, családi összetartás, és nem utolsó sorban a bátorság, kiállni saját magunkért. Csodálatos film, örülök, hogy láthattam, és köszönet a feltöltésért.

Nem volt vészes film, viszont nagyon jó sem, olyan közepes számomra. A film alapötlete egyáltalán nem volt rossz, viszont kicsit sok irreális dolog volt a kivitelezésben. Ahogy mások is írták már:

SPOILER: 
Nem volt eléggé kidolgozva a "család" indítéka (azon kívül, hogy nem normálisak...), lehetett volna valóban még kibontani, hogy miért tették azt, amit tettek. Túl sok volt a technikai "csoda" a filmben, csapóajtók számtalan helyen a házban..., rendben legyenek itt-ott, de, hogy kismilliónyi helyen..., és a nő másik fia, valóban emberfeletti erővel bírt??? 

Átlagos izgalom, pedig az alaptörténettől lehetett volna jobb is a film. Nekem a film befejezése egyáltalán nem tetszett, nem ezt vártam. De, hát van ez így...