Sellőlány Hozzászólásai

Napokkal előbb már megnéztem a filmet, egyszerűen szavakat alig tudok találni erre az igaz történetre. Annyira felkavarja az igazságérzetet, felfoghatatlan, ahogy a nőkkel bánnak, egyszerűen másodrendű állampolgárok, semmiben sem egyenlőek a férfiakkal, és ezt a borzasztó, kiszolgáltatott légkört nagyon jól bemutatja a film. Én a Magdolna nővérek c. filmhez tudnám hasonlítani, annyiban, hogy az emberi kegyetlenség, bigott vallásosság hová vezet.
A végül megkövezett asszonyt alakító színésznő is kitűnően játszik, de a Zahrát eljátszó színésznő egyszerűen fantasztikus, olyan erővel alakítja a szerepet, hogy egyszerűen tökéletes. Jim Javiezel (a Passióban is látható) szerepe kis epizódszerep, de a legnagyobb szerepe a Zarát alakító színésznőnek van, kicsit el is marad játéka mögött Soraya-ja, annyira felülmúlhatatlan a másik színésznő játéka, annyira erőteljes.
A film nagyon jól van felépítve szerintem, fokozatosan erősödik a drámai hatás, mív a film vége felé csúcsosodik ki a feszültség hatalmassá, hihetetlen erejűvé. Eléggé realisztikus (inkább horrorisztikus) a film megkövezéses jelenete, de annyira nem, hogy túlzottan naturalisztikus legyen, itt a legnagyobb szörnyűséget az adja, hogy igaz történetről van szó. 
A film méltán érdemelte ki anno a Torontói Filmfesztivál díját, ezzel az igaz történetet elmondó történettel emléket állítva a hasonló, szerencsétlen sorsú nőknek (többnyire), kikkel hasonló megtörténhet, és felhívja a figyelmet erre az embertelen büntetési formára.
Egyszerűen ezt a filmet soha nem fogom elfelejteni, annyira beleég szinte az emberbe, és szerintem látni kell. 

Szia!

Én nőként azt tudom mondani, hogy egy férfi nem kell, hogy klasszikus szépség legyen..., lehet akár "ördögi" (ördögien jóképű...) is, ja, és Vincent Cassel szerintem ilyen, nem klasszikus férfiszépség, hanem van egy sajátos sármja..., a filmjeiben is, nem jóképű, de mégis van benne "valami" tiszta nyers férfiasság. A való életben is ő ilyen lehet szerintem. Másrészt nagyon sok minden van a külsőn kívül, ami fontos egy férfiben. Úgy, hogy valószínű Monica Bellucci is sok-sok egyéb szempont alapján döntött mellette. 
Ez persze csak az én véleményem.
üdv!

Érdekes "kis" film volt..., nekem eléggé szokatlan a rövidfilm kategória..., főleg ilyen minimális terjedelemben. Ennek ellenére érdekes, elgondolkoztató film volt számomra, ahogy a kislány rendületlenül próbálta megfogni, "fogságba ejteni" a fényt..., és - legnagyobb bánatára -, ez nem sikerült, olyan gyermeki ártatlansággal nézett a kislány az élet "rejtelmeire", és lett szomorú, ha valamit nem sikerült megértenie, kicsit szomorkás film, viszont 6 percben - szerintem - nagy mélységeket nem igazán lehet kifejezni, maximum belelátni lehet egy ilyen kisfilmbe, de azért kedves kis pár perc volt.

Kevés olyan thriller (vágy bármilyen film...) van, ami annyira sodró lendületű, hogy szinte észre sem veszi a néző az időt, amit a film közben eltelt..., számomra ez ilyen film volt. Sodró lendületű, nem voltak üresjáratok a filmben. Az első perctől az utolsó percig izgalmas volt a film. Ezt persze elérték a jó színészi játékkal, a jó forgatókönyvvel, és a jó zenével is. Ráadásul a cselekmény nem is volt valószerűtlen (sajnos), el tudom képzelni, hogy ilyen történések a valóságban is megtörténhetnek.


SPOILER: 

A gyilkos személye sajnos (mint sokszor a valóságban sem) nem tűnik ki az átlagemberek köréből, normális(nak hitt) családi életet él, a saját felesége sem hinné el róla, hogy elmebeteg sorozatgyilkos, nehéz lenne kiszűrni az utca emberének tömegéből..., közben meg borzasztóan veszélyes, patológiás személyiség. A film befejezése valóban nem szokványos..., de ez egy film, és - őszinte legyek -, személy szerint teljesen egyet értek a gyilkos sorsával, teljesen meg is érdemelné a valóságban is. Az ilyen személyiség nem rehabilitálható, viszont teljesen veszélyes a társadalomra. 

Nagyon megrázó film, ez a sziget rosszabb volt egy börtönnél is. Nem érdemelték ki ezek a "szerencsétlen" fiúk, hogy így bánjanak velük (bármit is követtek el). Engem sok szempontból emlékeztetett ez a film a Magdolna nővérek c. filmre (igaz, ott a vallás nevében dolgoztatták és kínozták a nőket, de a megalázás és emberi mivoltuk elvétele, az, hogy személytelenné tegyék az embereket, közös mindkét filmben), ahhoz a filmhez tudnám valamennyire hasonlítani. Az embertelenség, emberi gonoszság mindkét filmben nagyon megmutatkozik, sajnos.

Mint film tetszett, a cselekmény viszont szörnyű, ahogy bánnak a szigeten lévő fiúkkal, megaláztatás minden téren, hátborzongató és embertelen, ahogy próbálták őket "átnevelni". Jó, hogy láthattam ezt a filmet, nehezen felejthető témájú.

Én először olyan ízig-vérig vígjátékra számítottam..., azután egészen mássá vált számomra a film, igaz volt egy vígjáték vonulata, de ez inkább olyan szatirikus, morbid. A film pedig egy bizonyos ponton túl inkább drámába ment át, sőt még a thriller kategóriában is megállná a helyét. Kicsit emlékeztet a film a Kathleen Turner főszereplésével játszott Titkos gyilkos mama c. filmre. Bizonyos értelemben itt is az anya karaktere hasonló női karakter. A főszereplő anya és feleség itt is tökéletességre törekszik, és nem tűr semmilyen "kihágást" az idilli családi életből. Katherine Heigl itt is nagyon jól alakított, bár ez nem a szokványos vígjáték szerep, inkább morbid az egész történet, de számomra jó volt az alakítása. Patrick Wilson nagyon jól alakította a tutyi-mutyi férjet, és annál is inkább jó volt az alakítása, hogy láttam már tőle egészen más típusú karakterek megformálását is (Démonok között 1-2., Cukorfalat), ebben a filmben teljesen meggyőzően, szarkasztikus humorral adja elő a látszólag elnyomott férjet, illetve valóban elnyomott férjet. 


SPOILER: 

Az kicsit kidolgozatlan volt, miért is vált a feleség ennyire patologikus személyiséggé... bár, mivel ilyen morbid filmmel van dolgunk, lehet, nem is szabadna elvárnunk a magyarázatot. Minden esetre a múltjában lehetett valami a feleségnek, ami miatt beteges tökéletességre vágyik minden területén az életének. (Igaz vannak ilyen emberek a valóságban is, akik a tökéletességnél nem adják alább...). A férj a film végére "megvilágosodik", és rájön, hogy muszáj kezébe vennie a dolgok irányítását..., főleg a felesége felett.  De ez biztos, mikor a kutya tetemére rábukkan a férj, rájön, cselekednie kell végérvényesen, különben végképp a felesége veszi át az irányítást, aki mondhatni nem normális.  

Nem is tudom, hogy láttam-e orosz horrort..., szerintem nem, nem csalódtam a filmben, annak ellenére, hogy nincsenek benne véres jelenetek, a hangeffektusok, a képi világ, ijesztgetős jelenetek teljesen hatásosak voltak számomra ebben a filmben, felveszi a versenyt ez a film sok átlag amerikai "szellemes" filmmel (sőt...). Persze a szokásos klisék megvoltak ebben az orosz filmben is, de a legnagyobb pozitívuma nálam a nagyon sejtelmes hangulat, az alaptörténete is egyedi, amiből kibontakozik a későbbi cselekmény, a film képei jók, és valóban (ahogy más is írta) jól kivehetőek a sötétebb jelenetekben is az alakok (vagy rémalak...). Nem volt rossz film, egyszer teljesen érdemes megnézésre, néhol kellemesen borzongatósra sikeredett, amit vártam a filmtől, azt megkaptam, egy estére való kikapcsolódást.

Nem olyan rossz thriller (inkább, mint horror) arról, hogy mi van akkor, ha balul sül egy kísérletezgetés a tudományos világban..., az emberi elmével, aggyal nem igazán érdemes játszani. Az alapötlet nem volt rossz, kicsit a film vége felé túlbonyolították a történetet, lehetett izgulni is a főszereplőkért, kiket jobban meg tudtunk ismerni (megismerni azért kicsit túlzás...), egy bizonyos pontos túl már elveszett a rejtély maga..., de ettől eltekintve egyszer megnézhető, ha nem is a legizgalmasabb kategóriájú film.

Igazi misztikus thriller ez a film szerintem, végig érezhető az egész filmen egyfajta baljós, nyomasztó hangulat, talán ez is a film legnagyobb erőssége. Hasonló, szellemjárta-ház témában készült már jó pár film, ebben a filmben az a leginkább elgondolkodtató, hogy milyen hatása van kiskorúakra, gyerekekre, ha olyan viselkedéssel, példákkal találkoznak, amik nem igazán a koruknak megfelelő, és finoman kifejezve nem tesz jót a személyiségük fejlődésére. A szellemlátás-témát szembeállítva a patologikus hallucinációval, elmezavarral, örök kérdés, van, aki hisz a paranormális jelenségekben, a modern tudomány pedig általában elutasítja. Szóval ez örök kérdés, nekem tetszett ez a feldolgozása Henry James klasszikusának. Most kezdtem utána olvasni az 1960-as években készített, Deborah Kerr főszereplésével készített Az ártatlanok c. régi filmfeldolgozásnak, ami szintén Henry Jamesnek ugyanebből a regényéből készült. Valószínű, nem lesz olyan hatású, mint egy nemrégiben készített alkotásnak, de ki tudja, lehet tartogat meglepetéseket a régi film is. Nekem ez a feldolgozás a maga módján tetszett, kellemes, borzongatós film, persze lassan kísértetes-témában is lassan nehéz lesz nagyon izgalmasat alkotni, hiszen ebben a műfajban is egyre több, és jó filmek is keletkeztek.

Nem vagyok egy vígjátékkedvelő, de ez a film vígjáték kategóriában egyszerűen csodálatos, sőt romantikus film kategóriában is megállja a helyét, valóban, akár igaz történet is lehetne..., a váratlan, sorsszerű fordulatok miatt. Régebben TV-ben láttam, akkor is nagyon tetszett, örültem, hogy megtaláltam itt is az oldalon. Aranyos, szívet melengető film, borús hangulat ellen kitűnő "gyógyszer", de akkor is, ha csak kikapcsolódásra, felhőtlen szórakozásra vágyik a néző. Attól függetlenül, hogy vígjáték, mégis elgondolkodtató, néhol akár elsírja magát a néző, olyan megható, más részeknél valóban nevetni lehet a filmen, a zene tökéletes a filmhez, - a zenei betétek -, a színészek szerintem brillíroznak a szerepeikben, Katherine Heigl szenzációsan játszik, de a férfi főszereplő is meggyőző volt számomra, de a mellékszereplők is jók, a kis Sophie pedig egyszerűen cuki. Ez az a film, amit újra-, és újra meg lehet nézni, ha már egy kicsit elfeledett, és megint aranyos, nézhető, szívderítő hatású.

Tetszett a film, nem mondanám horrornak, a legjobban szerintem a misztikus thrillerek közé illik, abból is a legjobbak közé tartozik nálam legalábbis. Készültek már igaz hasonló témát körbejáró filmek, thrillerek, de valahogy ez a film annyira jól adagolja a feszültséget, fokról-fokra izgalmasabb lesz a film, és végig fenntartja a néző figyelmét. Igaz, már a legelején van izgalom, nem az a típusú film, ahol csak a film közepétől alakul ki a konfliktus, vagy bármilyen "akció". Nem a véres jelenetekkel operál a film, hanem az egész filmen végigvonul egyfajta baljós hangulat, ebben mondjuk közrejátszik a film helyszíne is, a kis sziget, ahol szinte állandóan borús az idő, viharos, szinte sötét az egész film hangulata, már csak a szinte állandóan zuhogó eső miatt is. A szereplők - különösen a főszereplő kislány -, nagyon jók, a pszichiáternőt alakító színésznő pedig Carice van Houten, (utoljára a Brimstone c. filmben láttam), de ahogy olvastam a Trónok harca-ban is játszott (utóbbit nem láttam), az ő alakítása is tetszett, a mellékszereplők nagyon jól hozzák az utálatos figurákat, akik kellemetlen, modortalan alakok finoman kifejezve..., nem utolsó sorban a fanatikus vallásosság álcája mögött sötét titkok vannak a közösségben.
Összességében érdekes, végig a nézőt izgalomban tartó film, a film vége pedig számomra eléggé váratlan, nem kiszámítható volt, talán ez még emel is a film cselekményén, és így még jobban érvényesül a film misztikus jellege. 

Ja, és Dakota Fanning már gyerekszínészként is szerintem nagyon tehetséges volt (nagyon jól játszott Robert de Niro-val a Bújócska c. thrillerben), eddig a Bújócska c. thrillert láttam még csak tőle, de kiváló felnőtt színész vált belőle.

Van egy pár olyan film, ami felejthetetlen lesz, szíven üti a nézőjét, nekem ez egy ilyen kategóriájú film. Mintha az emberi gonoszság természetrajza lenne, persze a vallás álcája mögé van rejtve ez az egész szadizmus. A színészek szerintem fantasztikusak, a mellékszereplők is jól játszanak, érdekes a film történetvezetése a részekre bontással, először kicsit rejtélyes, hogyan fognak összeállni az "epizódok", de gyönyörűen összeáll végül a kép, és rájön a néző, hogy ki valójában kicsoda, és, hogy kivel mi, és miért történik (bár a miértekre itt nem mindig van magyarázat)..., csak sokkolják a nézők azok a borzalmak, emberi ép ésszel meg nem magyarázható gonosztettek, amit a reverenda mögé bújva visz véghez a tiszteletes. Nekem ez a film egyszerre volt western-jellegű, dráma, történelmi, bizonyos értelemben vallásos (a szó lehető legrosszabb értelmében...), pszichológiai krimi, és néhol borzongatóbb hatású jelenetei voltak, mint egy horrorfilmnek. Sajnos a valódi emberi gonoszság a legrosszabb horrorfilm..., ebben a filmben pedig bőven van belőle. A bigott vallásosságnál véleményem szerint nincs rosszabb, pláne, ha valódi fanatizmussal, szadizmusra való hajlammal van együtt. A másik amit a film nekem mondott, hogy bármilyen kegyetlenséggel, zsarnoksággal szemben van, ki szembeszáll, van aki pedig beletörődve próbálja elviselni, vagy önmaga ellen fordul. Köszönöm a feltöltést, örülök, hogy láthattam, nálam 10/10-es a film.



SPOILER:

A vallásosság álcája mögé bújva kitűnően lehetett akkor is (és ma is akár) tönkretenni másokat, még akár a saját hozzátartozóit is az ilyen - szerintem beteg lelkületű, pszichopata embernek, Lehetett a vallásosság mögé bújni, ha pedofíliát követ el a "túlbuzgó", vagy visszaélést a saját gyerekével, lehetett uralkodni a nála gyengébbeken, gyerekeken, nőkön, élvezni azt az ilyen elmebetegeknek, hogy teljes hatalmat gyakorolnak mások felett. Más kérdés, hogy a filmben talán hitt is valójában a tiszteletes abban, amit képviselt, ettől függetlenül ma legalább szociopatának, pszichopatának mondanánk, abban a korban még a vallásossággal tudott takarózni. és sok-sok fanatizált vallásost még meg is tudott sajnos győzni.

Nem tudtam, hogy ennek a morbid vígjátéknak van valóság-alapja, így egy kicsit más szemmel nézi az ember a filmet, de ettől függetlenül az a fekete humor, ami átjön a filmen, szerintem szenzációs. Kathleen Turner pedig brillírozik ebben a szerepben, (csakúgy, mint a Rózsák háborúja c. filmben, Michael Douglas-szel, ami a két filmben közös, hogy a fekete humor mellett mégis tragédia a film végkifejlete), valahogy őrá illik ez a karakter, itt a humor oldalát értem persze a filmbeli "gyilkos anyunak". 
Nekem ez egy olyan film, amit - persze némi kihagyás után -, szívesen megnézek mégegyszer, mert ritka az ilyen karakteres vígjáték.

.. Azt hiszem, meg kell néznem újra azt a jelenetet, amiben Ruggero Deodato, a Cannibal Holocaust rendezője szerepel (a Cannibal Holocaust szerintem egy zseniális film, nem beszélve a film zenéjéről, ami szinte hátborzongatóan jól együtt van a filmmek). A Cannibal Holocaust rendezőjének szerepeltetését pont az adott szituációban, ebben a filmben akkor fel lehet fogni a szarkasztikus humor legmormidabb verziójának...