Jamel Debbouze

Korai évek

Jamel Debbouze Párizsban látta meg a napvilágot 1975-ben, de a család a következő évben Marokkóba költözött. 1979-ben a család visszatért Franciaországba, és Párizs Trappes nevű külvárosában telepedtek le. A fiú itt töltötte gyermekkora jelentős részét. 1990. január 17-én súlyos baleset érte, amikor egyik barátjával együtt elgázolta a Párizsból Nantes felé tartó vonat. Jamel a barátjával ellentétben életben maradt, de súlyos sérüléseket szenvedett, s a jobb keze a baleset során le is szakadt. Ezért a filmekben a jobb keze általában a zsebében van. A balesetet követően találkozott későbbi mentorával Alain Degois-val, aki elindította filmes karrierjét.

Karrier

1992 óta több kisebb szerepet kapott francia tévéfilmekben, de a filmes világ a 2001-es, Amélie csodálatos élete című film kapcsán figyelt fel rá. Eme alkotásban ő játszotta Lucient, a bolti kisegítő fiatalembert. Jamel ezen alakításáért megkapta első César-díj jelölését is a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. 2002-ben újra César díjra jelölték az Asterix és Obelix: A Kleopátra küldetés című filmért, de a jelentős díjat mégsem nyerte el. Ugyanebben az évben egy szintén nagyon sikeres vígjátékban kapott szerepet, A tökös, a török, az őr, meg a nőben. Mellesleg a filmben egyik testvére, Momo Debbouze volt a rendező asszisztense. 2006-ban az Indigu00E8nes (A dicsőség arcai) című háborús filmben nyújtott fantasztikus alakításáért többek között Samy Nacerivel megosztva elnyerte a Cannes-i Fesztivál rangos díját az Arany Pálmát a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Jamel Debbouze manapság is kitűnő filmekben szerepel, s ezekben rendre remekül alakítja a reá szabott karaktereket.

Magánélet

2008. május 7-én házasságot kötött Mélissa Theuriau francia riporterrel. A párnak eddig egy fia született, Léon, aki 2008. december 3-án látta meg a napvilágot.