Christoph Waltz

KORAI ÉVEK & CSALÁD
Christoph Waltz 1956. október 4-én született Bécsben, Ausztriában. Szülei Elisabeth Urbancic és Johannes Waltz színpad- és jelmeztervezők. Színészcsaládból származik: anyai nagyszülei, Maria Mayen és Emmerich Reimers (mostohanagyapja) a bécsi Várszínházban színészkedtek. Anyja édesapja, Rudolf von Urban (eredetileg Rudolf von Urbantschitsch) pszichiáter és pszichológus volt és könyvet írt Sex Perfection and Marital Happiness címmel (Rider & Co 1952). Anyai dédnagyapja a Hamburgból származó színész, Georg Reimers volt. Christoph távoli rokona Michael Haneke színésznek. Alexander Steinbecher zeneszerző volt a férje Beatrix Degenschild-nek, annak második házasságában, így ő lett Haneke mostohaapja. Degenschild halála után ismerte meg Steinbecher Christoph édesanyját, Elisabeth Urbancic-ot, akibe beleszeretett. Így Waltz és Haneke mostohaapja ugyanaz a személy.

Tanulóként a bécsi Wieden városrészben található Theresianum-ot, majd a szülőkörzetében, Döblingben található Billrothstrau00DFe Gimnáziumot látogatta, itt is érettségizett. Később színészetet tanult a Max-Reinhardt-Szemináriumon és a Lee Strasberg Theatre Institute-ban, New Yorkban.

KARRIER
1977-ben szülővárosában állt először színpadra. Ezt további színházi szerződések követték Kölnben és Zürichben, de játszott Frankfurt am Main-ban, Hamburgban, Salzburgban és Bécsben is. 1982-ben megkapta a neves O.E. Hasse-díjat. Az 1970-es évek vége óta számtalan TV- és mozifilmben feltűnt és szerepet vállalt a Derrick, Der Alte, Schimanski, Rex felügyelő, A rendőrség száma 110, Rosa Roth, Unter Verdacht, Der letzte Zeuge, SOKO Rhein-Main és a Stolberg című krimisorozatokban. Az 1980-as évek végén ő kapta voln a Tatort-ban Inspektor Passini nyomozó szerepét, de valamilyen okból kifolyólag mégsem kötöttek szerződést vele.

Christoph általában ellentmondásos, mély karaktereket alakít, akik kívülről teljesen átlagosnak tűnnek vagy olyan labilis típusokat testesít meg, akik könnyen melankóliába esnek és kétségek között élnek.

Habár a múltban főként a TV-nek dolgozott, többször állt nemzetközi produkciókban a kamera elé, többször forgatott francia, ausztrál és brit produkciókat. Az 1990-es évek elején Ian Richardson oldalán játszott a The Gravy Train és a The Gravy Train Goes East című minisorozatokban. Krzysztof Zanussi 1991-es Életet az életért című filmjében (mely Maximilian Kolbe minoritapáterről szól) egy szökött koncentrációs tábor-beli foglyot alakít, aki bűntudattal küzd. 1997-ben az Our God`s Brother című filmen ismét együtt dolgozott a lengyel rendezővel. 1993-ban elvállalta Jan Bockelson szerepét a König der letzten Tage című kétrészes történelmi filmben, melyet Tom Toelles rendezett. 1995-ben szerepet kapott a Nagy Katalin című nemzetközi produkcióban, melynek címszerepét Catherine Zeta-Jones játszotta. Szélesebb körben az 1996-os Du bist nicht allein - Die Roy Black Story című filmmel vált ismertté, melyben ő alakította Roy Black-et, akinek az életét mutatja be a film. Főbb szerepben tűnt fel Peter Keglevics 2001-es filmjében, a Der Tanz mit dem Teufel u2013 Die Entführung des Richard Oetker címűben, melyben egy agyafúrt, gátlástalan emberrablót alakított.

A Du bist nicht allein u2013 Die Roy Black Story című filmben nyújtott alakításért különdíjat vehetett át a baden-baden-i TV-játék napokon, 1997-ben pedig a Bajor Televíziós Díjjal tüntették ki. 2002-ben Peter Keglevic rendezővel, valamint Sebastian Koch és Tobias Moretti színészekkel közösen megkapta az Adolf-Grimme-díjat Richard Oetker elrablásának megfilmesítésért, tehát a Der Tanz mit dem Teufel című filmért.

Tehetségét többek között frusztrált regényíróként mutatta meg Marc Rothemunds 1998-as Az ivarérett nagyvárosiak különös viselkedése a párzási időszakban című filmjében, valamint unott külszolgálati dolgozóként a 2002-es Dienstreise - Was für eine Nacht című fekete komédiában. Utóbbiért 2004-ben Stephan Wagner és Armin Rohde rendezőkkel átvehették a Grimme-díjat.

2000-ben ült először a rendezői székbe a Wenn man sich traut című TV-film kapcsán, melynek forgatókönyvénél is közreműködött.

Hans Landa SS-vezető megformálásáért Quentin Tarantino 2009-es filmjében, a Becstelen brigantykban 2009-ben és 2010-ben egy tucat díjat és elismerést kapott Legjobb mellékszereplőként, többek közt Golden Globe-díjat, SAG-díjat, BAFTA-díjat és az Oscar-díjat is. Ezzel 48 évvel Maximilian Schell után, aki 1962-ben kapott Legjobb férfi főszereplő kategóriában Oscar-díjat a Das Urteil von Nürnberg című filmért, ő volt az első németnyelvű színész, akit az Akadémia kitüntetett. A szerepéért az első díjat a 2009-es Cannes-i Filmfesztiválon kapta Legjobb színész kategóriában.

A Becstelen brigantyk sikere után további amerikai produkciókra szerződött le, így ő alakította A zöld darázs képregény 2011-es filmnfeldogozásában a főgonoszt, Chudnofsky-t, majd cirkuszigazgatóként láthattuk a 2011 áprilisában bemutatott Vizet az elefántnak című filmben, melyben Reese Witherspon alakította a feleségét. Ugyanebben az évben Richeliue bíboros szerepében brillírozott Paul W. S. Anderson A három testőr feldolgozásában, valamint Roman Polanski Az öldöklés istene című filmjében, melyben Jodie Foster, John C. Reilly és Kate Winslet voltak a partnerei.

2012-ben ismét Quentin Tarantinoval dolgozott együtt: a Django elszabadul című westernben Dr. King Schultz német fejvadászt alakítja. Filmben nyújtott alakításáért Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában jelölték a 2013-as Golden Globe-díjra, valamint az Oscar-díjra is. Elvállalta első szinkronmunkáját is: a 2013 májusában bemutatásra kerülő A zöld urai című animációs filmben Mandrake hangját kölcsönzi.Mike Newells filmjében, a Reykjavikban,melyet 2013-ban forgatnak majd, Michail Sergejewitsch Gorbatschow-ot alakítja majd.

2013 áprilisában megválasztották a Cannes-i Filmfesztivál egyik zsűritagjává.

MAGÁNÉLET
Christoph folyékonyan eszél németül, franciául és angolul, és mindhárom nyelvet beszéli a Becstelen brigantykban és a Django elszabadulban is. Előbbiben Landa ezredes olaszul is beszél a filmben, Christoph megerősítette, hogy a való életben nem beszéli a nyelvet. A német fordításokban mindig leszinkronizálja magát.

Korábbi házasságából három felnőtt gyermeke van, jelenleg egy lányt nevelnek feleségével, Judith Holste jelmeztervezővel. Egyik fia ortodox zsidó, aki Yeshivában tanul, Izraelben. (Első felesége zsidó volt.) A család Londonban és Berlinben él.

NEMZETISÉG
2010 augusztusában valóságos vita támadt az osztrák médiában, mikor kiderült, hogy Christoph nem osztrák, hanem német állampolgár. Mivel édesapja német állampolgár volt, így az ő leszármazottjaként (bár Bécsben született) német állampolgárrá vált. Christoph ideges válaszolt az állampolgársága kapcsán támadt találgatásokkal kapcsolatos kérdésekre; az újságírok kérdéseire kifejtette, hogy osztráknak érzi magát, a német állampolgárság csupán egy jogi, mellékes dolog: "Bécsben születtem, Bécsben nőttem fel, Bécsben jártam iskolába, Bécsben érettségiztem, Bécsben tanultam, Bécsben kezdtem el dolgozni, Bécsben játszottam először színházban, Bécsben forgattam először, és van még egy-két bécsi részlet. Mennyire szeretnének még osztrákabbá tenni?"

2010. augusztus 24-én az osztrák kormány osztrák állampolgárságot adományozott Christophnak. Az avatási ceremóniára 2010 őszén került sor Bécsben. Így jelenleg német-osztrák kettős állampolgár.