Az orosz és ukrán néphagyományok legendái és mondái számtalan szörnyű alakkal és rémséges történettel büszkélkedhetnek, amik remek táptalajt biztosítottak a művészetnek is. Talán az sem véletlen, hogy az egyik ilyen népi hiedelemből maga a nagy Nyikolaj Vasziljevics Gogol írt elbeszélést, amit 1967-ben filmre is adaptáltak hazájában.Gogol eredeti műve 1835-ben jelent meg a Mirgorod kötet részeként, ami tematikájából fakadóan költői módon dolgozta fel az ukrán hiedelmek és legendák, valamint a patriarchális-nemesi életformának, beidegződéseinek és szokásainak világát, nem nélkülözve a szerzőre jellemző groteszk humort. Természetesen egy ilyen szórásból nem maradhatott ki egy igazi néphagyományokból táplálkozó rémhistória sem. Ahogy maga Gogol is állítja: „Az egész elbeszélés egy népi legenda. Semmit sem akartam változtatni rajta, és ugyanazon egyszerűségében mesélem el, mint ahogyan hallottam.” A Vij egy igazi vérbeli kísértethistória lett, ami a környező népek boszorkányhiedelmeit és a kisoroszok mondabeli démoni figurájának történeteit dolgozza fel, aki egyben a címszereplő Vij is, aki a gnómok vezére, kinek szemhéjai és szempillái egészen a földig érnek, és tekintete pusztító hatalommal bír. Az elbeszélés mód is teljesen a népmesék struktúráját követi.Egy bentlakásos papnevelde növendékei a nyári vakáció kezdetével szinte azonnal szétszóródnak a környéken, hogy kiélvezzék a szünidő minden édes pillanatát. Hárman közülük az egész napos mulatozás után a szabad ég alatt éjszakázást elkerülve rákényszerülnek, hogy egy visszataszító és különös idős asszonynál kérjenek szállást. Az öregasszony külön szállásolja el mindhármukat, de egyiküket, Khoma Brutust, a filozófust, az éjszaka folyamán megbűvöli és egyszerű hátas állatként használva a diákot, átlovagol vele az éjszakai égbolton. Miután Khoma ráébredt, hogy egy boszorkánnyal van dolga, és miután biztonságosan földet értek, puszta önvédelemből, és hitbuzgó meggyőződésből, egy fahusánggal agyonveri az öregasszonyt. Csakhogy haldoklása közepette a vén boszorka egy gyönyörű, fiatal lánnyá alakul át. A meghökkent Khoma visszasiet a papneveldébe, ahol viszont másnap közlik vele, hogy egy gazdag földbirtokos leánya a halálán van, és utolsó kívánságaként azt kérte, hogy név szerint Khoma Brutus adja fel neki az utolsó kenetet. A fiatal filozófus hiába ellenkezik, a földesúr emberei magukkal viszik, de a birtokra érve már azzal kell szembesülniük, hogy a lány elhunyt. Khoma számára viszont sokkal megrendítőbb az a felfedezés, hogy a földesúr lánya az a boszorkány volt, akivel ő előző este találkozott. Ám a kötelességét így is el kell végeznie, és a lány apja arra utasítja, hogy három éjszakán át virrasszon gyermeke mellett és imádkozzon a lelkéért. Ez a három éjszaka viszont Khoma számára maga lesz a földi pokol. Gogol a rá jellemző cinikus humorral fűszerezte a történetet, ami még ad is egy sajátos ízt a hétköznapi orosz, és kozák élet bemutatásának. Leírásai tökéletesen mutatják be ezt a világot, és érzékeltetik annak minden egyes momentumát, mintha csak benne élnénk. Sokan tartják azt a nézetet is, hogy Gogol a történet filozófus főhősének személyében a saját személyes tragédiáját fogalmazta meg és egyben vetítette is előre. Néhány ilyen áthallás jól észrevehető, de nem ez a történet központi gerince. Mert végeredményében még is csak egy rémhistóriáról beszélhetünk, ami teljesíti is minden egyes feladatát, és még a mai napig is hatásos tud lenni. A diákok randalírozása, és a kozákok kocsmázással tarkított útja kellemesen mulatságos pillanatok, kicsit még ismerős is lehet valamennyire maga az életérzés. Ellenben amikor megkezdődik a három éjszakás virrasztás, az már igazi horror. Rideg, velőtrázó, kísérteties események veszik kezdetüket, amik manapság lehet már nem annyira ijesztőek, de egy kellemesen borzongató hatást még mindig képesek nyújtani. Maga a címszereplő, Vij, csak a harmadik éjszakán teszi tiszteletét a boszorkány hívására; jelenléte rövid életű, ám annál maradandóbb. Első alkalommal még volt szerencsém vidéken, az éjszaka közepén olvasnom az elbeszélést, és minden bizonnyal ez is jelentősen hozzáadott az élményhez, de az a bizonyos hatás akkor is megvolt. Hazai vonatkozásban pedig maga Szerb Antal úgy vélekedett erről a műről, hogy a világirodalom egyik leghátborzongatóbb kísértethistóriája. Kell ennél jobb ajánlólevél?Már Mario Bava 1960-as A démon maszkja című filmje is Gogol művét használta alapnak, viszont a két alkotásnak jóformán semmi köze nincs egymáshoz, Bava csak bizonyos elemeket emelt át. Az első regényhű adaptációra 1967-ig kellett várni, ami a szovjet anyaföldön is születhetett meg. Konstantin Ershov, Georgiy Kropachyov voltak azok, akik vászonra álmodták Gogol rémtörténetét, és a lehető legnagyobb tisztelettel nyúltak az alapanyaghoz. Mai napig ezt tartják az első szovjet horrorfilmnek, de ehhez mérten az elkészítése sem ment olyan könnyen és gyorsan. Ehhez szerencsére a rendezőknek sikerült meggyőzniük a szigorú filmes és cenzori bizo
Нет комментариев