Mickey, a DJ (Sebastian Stan) péntek este egy athéni buliban összekeveredik az éppen hazatérését tervezgető, szintén amerikai ügyvéddel, Chloe-val (Denise Gough) – mielőtt bemutatkozhatnának egymásnak, a tengerparton ébrednek meztelenül. Az egyéjszakás kalandnak induló találkozásból hamar kapcsolat lesz: Chloe a városban marad, és beköltözik új szerelméhez. A Monday hónapokat felölelő történetébe a nézők mindig péntekenként kapcsolódhatnak be, hogy aztán a hétvége mágikus pezsgése után a szereplőkkel együtt szembesüljenek a hétfő reggel kiábrándítóságával.Az idehaza kevésbé ismert Argyris Papadimitropoulos negyedik nagyjátékfilmje vegyes kritikákat kapott a nemzetközi sajtóban, én azonban úgy vélem, érdemes rá odafigyelni. A direktor Rob Hayes-szel közösen írt forgatókönyve szépen építi fel Mickey és Chloe karakterét, és a már említett izgalmas formai megoldással mutatja be közös életük legmeghatározóbb hétvégéin keresztül a köztük lévő furcsa dinamikát. A folytonos ivással, a féktelen bulizással és szenvedélyes szeretkezésekkel tűzdelt hétvégékbe beszivárognak a hétköznapok kihívásai is,
és szép lassan kiderül, hogy ez az egyébként kifelé nagyon komoly elköteleződésnek mutatott viszony bizony – ahogy azt a férfi a film egy pontján meg is fogalmazza – a kölcsönös használaton alapszik. Chloe épp egy elnyomó kapcsolatból próbál érzelmileg is szabadulni, Mickey pedig a régóta nem láttott fia és az önszabotázs okozta kudarcos élet miatti űrt igyekszik a nővel kitölteni – bár szerelmüket újra és újra és újra hangoztatják, a koccanó poharak árnyékában kibontakozó kapcsolatuk a legkevésbé sem mondható egészségesnek.
Комментарии 1