A Hermann Hesse regényéből készült film főhőse, a társadalomba beilleszkedni immár képtelen, elszakadni attól mégsem tudó, elsekélyesedett eszményeket valló világ feloldhatatlan ellentmondásaitól megcsömörlött, s nem kis mértékben önmagával is meghasonlott Harry Haller (Max von Sydow), az öngyilkosság démonával viaskodik. A kezdetben kiúttalannak tetsző helyzetben kívülálló erők: egy kurtizán (Dominique Sanda) és az ő dzsessz-zenész barátja (Pierre Clementi) segítenek neki megjárni tudatalattijának poklát, hogy onnét megtisztulva, kitágult én-tudattal újfent a valóságba léphessen. A mindvégig lebilincselő, experimentális-filozofikus film – a reneszánsz intellektusú, literátus beállítódású Fred Haines egyetlen rendezése – a Mágikus Színház kábítószeres álomutazásra emlékeztető pokoljárásában éri el csúcspontját. Harry Haller ezen tudatalattiba tett utazások során ismeri meg valódi önmagát, és – jóllehet csupán érintőlegesen – a létezés harmadik szféráját, mely a megvilágosodottak és a zsenik lakhelye. Ebben a szférában válhatnak végül újra eggyé a látszó világ szétdarabolt, és épp ezért gyötrelmes léttöredékei.
Нет комментариев